Kultúrkörök

Öt énekkar vett részt az elmúlt hét végén az evangélikus középiskolák első országos kórustalálkozóján, Nyíregyházán. E rendezvény egyik érdekessége az a "gyorstanulási verseny" volt, melynek során az énekkaroknak kereken harminc perc alatt kellett megtanulniuk egy addig ismeretlen kórusművet...

Az izgalom, a felfokozott várakozás jellegzetes hangjai szűrődnek ki az osztálytermekből, amikor a kórusok vezetői a sorsolásra indulnak. Nováky Andrea, a kórustalálkozó szervezője levezényli a ceremóniát, a karnagyok visszatérnek növendékeikhez, ám a Nyíregyházi Evangélikus Általános Iskolában nem lesz csend. Ahol a Deák téri kórus vert tanyát, máris munkához látnak, hiszen nekik kell elsőként előadniuk Párkai István karnagy és a zsűri előtt a 14. századi, ismeretlen szerzőtől származó kanciót. Utánuk a békéscsabaiak, majd a soproniak következnek, végül a sort az aszódiak zárják. Ők egyelőre még nem kapnak kottát, a játék szabályai szerint ugyanis mindenkinek harminc perce van arra, hogy megtanulja az ismeretlen kórusművet, amelyet majd a színpadon kell - a legjobb tudása szerint - bemutatnia.

A nyíregyházi kórus ebben az órában a közönség szerepét játssza: nem kapcsolódnak be a játékba, tanulni szeretnének még, mielőtt ilyen kalandba bocsátkoznak - mondja mosolyogva Martinovszki István, a kollégium igazgatója, aki pár éve honosította meg az intézményben az énektanulási alkalmakat. A "következmény" még őt is meglepte: mire feleszméltek, saját kórusuk lett.

A folyosóra kiszűrődő hangok alapján a fővárosi együttesnél már szépen ível a dallam, amikor a békéscsabaiak megkapják a kottát. Tanárnőjük először a szövegre irányítja figyelmüket, többször is végigmennek a latin sorokon, s csak utána következik némi magyarázat az ütemről.

Ezekben a percekben a soproniak és az aszódiak beénekelnek, s az órát fürkészve visszaszámolnak. Az esemény jellegének megfelelően a kórustalálkozó résztvevőinek bőven van módjuk a közös éneklésre.

• Délelőtt itt, a díszteremben próbáltunk az esti hangversenyünkre, de tartottunk próbát a templomban is, ahol a vasárnap délelőtti istentiszteleten Buxtehude egyik kantátájából énekelünk közösen. Van, akinek már a torka is fáj, de leküzdjük. Mi egyébként harminchárman vagyunk, s csak egyetlen fiú van közöttünk - újságolja Szikora Veronika 11. osztályos aszódi gimnazista.
• Szuper minden! A hely is, ahol vagyunk, és a társaság is, ráadásul szeretünk énekelni - ez már Lipcsei Kornélia összegzése, akivel épp a beéneklés miatt zárjuk rövidre a társalgást.

A soproni líceum különtermében is csak villámlátogatást tehetünk. Kinzl Nórától mindössze annyit tudunk meg, hogy kellemes meglepetést okozott neki a város, Nyíregyháza. Számos társához hasonlóan több kórusnak is tagja, mivel a közös éneklést semmi máshoz nem hasonlítható élményként éli meg.

Nos, élményből akkor Nyíregyházán sincs hiány, s ez a játék kellő izgalmat is okoz. Amint kotta kerül a kezükbe, a soproniak rögvest két szólamban kezdik szolmizálni a művet. Az aszódiak terméből lalázva szökik fel ugyanaz a dallam, amikor a Deák tériek bevonulnak a színpadra.

Párkai mester elégedett a budapestiek produkciójával, mégis arra kéri őket, hogy énekeljék el még egyszer, kissé mozgalmasabban a darabot. A csalódottság vélhetően csak akkor tűnik el a kórus tagjaiból, mikor meggyőződnek róla, hogy a zsűri minden énekkartól kétszer kéri az alig másfél perces művet: a békéscsabaiak azt a feladatot kapják, hogy a darabot énekeljék el külön a lányok és a fiúk, a soproniaknak egy hanggal magasabbról kell elkezdeniük a kanciót, az aszódiaknak pedig a mű közepétől kell megismételniük azt.

Bence Gáborral, a Deák téri kórus karnagyával rögtön az előadásuk után váltunk néhány szót.

• Nagyon elégedett vagyok, mert tanítványaim meglepően gyorsan megtanulták a művet. Nem gyakran énekelünk ilyen stílusú darabot, ráadásul ennek olyan ütemmutatója van, hogy egy pillanatra megijedtem, amikor megláttam a kottát. A gyerekek észre is vették, hogy nagyon ráncolom a homlokom. Egykettőre csend lett, s nagyon összeszedetten koncentráltak a feladatra. Fantasztikus, hogy az egyik percben még teljesen felszabadultan fociznak, kiabálnak, majd egy pillanat alatt lenyugszanak. Ilyen "gyorsolvasási" kalandban egyébként még nem volt részünk. Nagyszerű ötletnek tartom, hiszen előfordulhat, hogy egy kórus az istentisztelet előtt egy órával tudja meg, mit kell előadnia. Mi ennek ellenére azért alapvetően játéknak tekintettük a versenyt.

A kényes ritmusra az értékelésnél még Párkai István is kitért, aki a legkiválóbbtól a jóig terjedő skálán helyezte el a kórusok teljesítményét. Tapsból viszont minden produkciónak egyformán jutott az evangélikus középiskolák kórustalálkozóján, Nyíregyházán.

Veszprémi Erzsébet