A hét témája

Ha a helyeken és a feladatokon meg lehet osztozni, akkor az ifjúság az egyházban mindig a frissességért és a lendületért felelős. Egész szolgálatomat meghatározza az az élmény, amelyet a gyenesi ifjúsági konferenciák újraindításával hosszú éveken keresztül a fiataloktól kaptam. A 20. század utolsó másfél-két évtizede ajándék és kegyelem volt ebből a szempontból egyházunk számára. Nem lehet és nem is szükséges megismételni. Az azonban, hogy a fiatalok az egész egyházban érezhető frissességet és lendületet hozzanak közénk, ma is nélkülözhetetlen fontosságú.

Megnyilvánulásaink szinte észrevétlenül válnak megszokottá és gépiessé. Ezért elemi módon szükségünk van a fiatalok bátor, sőt merészen új hangjára és arra, hogy új tartalom hordozói legyenek közöttünk. Nem jó az, ha épp a fiatalok élnek úgy az egyházban, mintha számukra a múlt és a "kitaposott út" nyugalma elegendő lenne a jövőre. Kár lenne lemondani a fiatalság olyan "örök" jellemzőiről, mint a kezdeményezőkészség, a leleményesség, sőt a meghökkentő ötletek kedvelése. Azokat az ősi tartalmakat, amelyek kereszténységünk kincsei, minden nemzedéknek újra kell fogalmaznia. Nem szabad elveszíteni vagy elnémítani azt az igényt, hogy egy új nemzedék új szavakat és új formákat találjon a maga számára.

A szókimondás kincsét is igazán az ifjúság birtokolja. A hallgatás, a passzivitás rendkívül sokat árt egy-egy közösség életének. A mi egyházunk sem kivétel ez alól: nyíltságra és szókimondásra van szüksége. A fiatal nemzedék komoly szolgálatot tehet ezen a téren az egyház egészéért.

Nem lebecsülhető az a vállalkozó kedv sem, amely a fiatalokat missziói szolgálatra indítja egy-egy gyülekezetben vagy annál tágabb összefüggésben. Ma is azok az élő közösségek egyházunkban, amelyekben jelen van a bátorság, a feladatvállalás, a szolgálatkészség. A passzív egyháztagság nemcsak nehezen visz előre, hanem könnyen el is szakad, meg is szűnik. Ha igazán tartozunk egy közösséghez, ott feladatunk van, számítanak ránk. A fiatalok talán könnyebben, bátrabban ismerik fel és valósítják meg az aktív, szolgálatot vállaló egyháztagság ideáját. Ez tanulságul szolgálhat a többi generáció számára. A fiataloknak nem az a feladatuk, hogy az idősebb nemzedék útját még egyszer végigjárják a gyülekezetekben. Az a legfontosabb küldetésük, hogy reménységet sugározzanak jelenlétükkel.

A korszerű formák, új megoldások és a modern hangvétel nagyon hiányzik a mai magyar gyülekezetekből, enélkül pedig ma sincs egyházújulás. Az ifjúság részéről még több kérdést, mozgást és az idősebb réteg számára esetleg "kényelmetlen helyzetet" is el tudnék képzelni az egyházban. Az egyház egészének szüksége van az észrevehetően, aktívan jelen lévő fiatalokra.

Ha pedig konkrét és rövid távon elérhető elképzelést kell írnom, akkor legalább annyit szeretnék, hogy minden gyülekezetben legyen egy kis létszámú, de bátor ifjúsági közösség, amely látható és hallható, merészen tekint a jövőbe, és bátran vállalja a saját, modern, keresztény útját.

Szabó Lajos