A hét témája

A múltkor meglátogattam egy idős házaspárt. A csöngetésre csak nehezen és sokára tudott kijönni a kapuba a férfi. Azután egy bentlakásos kollégiumban jártam. Ahogy beléptem, az az érzésem támadt, hogy itt mindenki azt csinál, amit akar, és senki nem törődik a másikkal. Egy teljes család helyzete nem ilyen szomorú és egyoldalú: kicsinyek és nagyok szeretetben, egymást kiegészítve, együtt élik az életüket. Ilyen kell, hogy legyen a gyülekezet is: ahol nem önmagában létezik az ifjúsági kör, hanem szerves része a közösségnek. Helye van benne, s ha szolgál, akkor a helyén is érzi magát. Hiszen amelyik gyülekezetben nincs ifjúság, az szegény, egysíkú és jövő nélküli.

A gyülekezet tehát olyan közösség, amelyben mindenkinek megvan a saját alkalma, de a vasárnapi főistentiszteleten kicsinyek és nagyok, ifjak és idősek együtt dicsőítik az Urat. Az a jó, ha az ifjúság teljes létszámban részt vesz az istentiszteleteken.

Milyen szolgálatot vállalhatnak a fiatalok az istentiszteleten? Először talán alig jut eszünkbe valami, de ha elkezdjük felsorolni a teendőket, szinte abba se tudjuk hagyni. Tartalmi téren feladatuk lehet az igeolvasás, a bizonyságtétel, a versmondás, a hangos imádság, az ének-zenei szolgálat. Az alkalom lefolyása szempontjából pedig az érkezők fogadása, az énekeskönyvek szétosztása, a perselyezés, a rendrakás, az énekszámok kitétele, az oltárdíszítés, a világítás, a fűtés, a magnó kezelése, a szellőztetés és a takarítás. A gyülekezeti életben pedig segíthetnek az idősek látogatásában, részt vehetnek a felnőttek szolgálataiban...

Ezek a feladatok az ifjakat is erősítik a hitükben, de a közösség többi tagját is lelkesítik. A lényeg az, hogy a fiatalokban tudatosuljon: minden, amit végeznek, szolgálat, melyet elsősorban az Úrért, ugyanakkor az emberekért is tesznek. Ha észreveszik, hogy Isten hívta el őket a szolgálatra, akkor állandó biztatás nélkül is örömmel és kitartó hűséggel tudják végezni feladataikat. Akkor a szolgálatra való fölkérés nem eltávolítja, hanem közelebb hozza őket a gyülekezethez és a testvéreikhez. Fontos az is, hogy az ifjúsági kör tagjai ne a maguk elképzeléseit akarják megvalósítani, hanem készek legyenek arra a feladatra, amelyre fölkérést kapnak, vagy amelyre szükség mutatkozik.

Mikor van a helyén az ifjúság a gyülekezetben? Nem akkor, ha önmagát megvalósítja, hanem amikor szívből szolgál. Ha szereti gyülekezetét.

Széll Bulcsú