A hét témája

Jézus a fiatal korosztályból hívta el tanítványait, sőt ő maga is fiatal volt földi szolgálata idején. Az Ószövetségben is olvasunk arról, hogy az Úr fiatalokat is megbízott egy-egy jelentős feladattal: gondoljunk például Sámuelre, Dávidra vagy Jeremiásra.

Miért fontosak Istennek a fiatalok? Mert az ifjú ember még nyitott, hajlítható, és kérlelhetetlenül keresi az igazságot, megérzi és elutasítja a képmutatást. Az ifjak semmire sem érzékenyebbek jobban, mint a hiteltelenségre és az őszintétlenségre. Nem véletlen az sem, hogy több mai destruktív szektát ifjúsági vallásnak vagy kultusznak neveznek, mert ezek szinte csak a fiatalok közül toborozzák tagjaikat, visszaélve az előbb említett pozitív tulajdonságokkal.

Ha meg akarjuk tartani az ifjabb nemzedéket, akkor élő igét kell hirdetnünk számukra. Isten igéje az, amely hitet ébreszt, és amely a hitben megtart. Fontos az, hogy az ifjú teljes életet élhessen a gyülekezetben, tehát legyen lehetősége a lelki alkalmak mellett testi és szellemi programokon (kirándulás, játék, sport stb.) való részvételre is. Ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk: az aktív keresztény életben nem a pingpongozás tart meg, hanem az élő Úr.

Lényeges, hogy bevonjuk a fiatalokat a közös gondolkodásba, szolgálatba. Jézus nyilván mindent sokkal jobban meg tudott volna oldani egyedül is, ő mégis a tanítványaira bízta a munkát. A passzív, mozi- vagy színházszerű egyházi életnek befellegzett. (Soha nem is volt az biblikus.) A keresztény gyülekezetben mindenkinek van valamilyen feladata, amelyért ő a felelős. Minden ellenkező híreszteléssel szemben a fiatalok bevonhatóak a gyülekezet életébe és a legkülönbözőbb szolgálatokba. Fontos, hogy az istentisztelet, a közösség életének középpontja őrizze a hagyományos értékeket, de ne középkori atmoszférát árasszon. A Szentlélek mindig megszólal a kor nyelvén is!

Mennyi szolgálat adódhat az istentisztelet körül (például iratterjesztés, felolvasás, tanúságtétel, éneklés)! De az ifjak más területeken is nagyszerűen megállják helyüket, sőt lendületet vihetnek a döcögő ügyekbe. Többéves tapasztalatom, hogy kiválasztással és rendszeres "menedzseléssel" szinte minden munkában értékes segítőtársai lehetnek a lelkésznek: a presbiteri szolgálat, a sajtómunka, a szervezés, az igeszolgálat, a hitoktatás terén, az idősek látogatásában, gondozásában, a kórház- és börtönmisszióban stb.

Nem szeretném idealizálni a kérdést, hiszen a fiatalok türelmetlenségükkel, harsányságukkal, megbízhatatlanságukkal gondot is jelenthetnek számunkra. Azonban nagyon kell őket szeretni, mert nagy részük szinte csak a gyülekezetben kaphat szeretetet, és ők képviselik a jövőt az egyház számára is. Ugyanakkor az idősebbek se gondolják, hogy "hivatalból" mindent jobban tudnak a fiataloknál.

Olvashatjuk az Írásban az intést: "Azt mondtam fiaiknak a pusztában: Ne kövessétek atyáitok szokásait, ne az ő törvényeikhez igazodjatok, és ne tegyétek magatokat tisztátalanokká bálványaikkal!" (Ez 20,18) Isten adjon megújulást gyülekezeteinkben minden korosztálynak.

Szeverényi János