Keresztény szemmel
Köszönet a keresztért
A tárgyilagosan pontos meghatározás szerint a kereszt két, egymást merőlegesen metsző egyenes. Ilyen egyszerű! Mégis: megszámlálhatatlan, értelemre és érzelmekre egyaránt ható jelentéssel, jelentőséggel bíró fogalommá lényegült át az emberiség egyetemes tudatában.
Gyermekkoromban volt egy különös álmom. Felnéztem az égre, és egy kereszt alakú, hatalmas, tömött, sötét felhő borult fölém. Furcsa érzés fogott el: nem volt az félelem, inkább valami áhítatos, talán csepp szorongással teli megilletődöttség. Nem emlékszem, hogy bárkinek beszéltem volna róla, de az álom még egy ideig elkísért, azután elnyelte a feledés.
Mostanában ismét eszembe jutott. Újra magam előtt látom, és elgondolkoztat. Visszatekintve a mögöttem hagyott évtizedekre, felidézve életem egy-egy állomását, örömteli és bánattal, gondokkal megterhelt eseményeit, a magam vagy olykor mások hibájából elszenvedett fájdalmait, egyre inkább menedéket adó, puha, meleg takarónak látom azt a felhőt, amelyet két, ölelésre tárt, óvó-védő kéz borított fölém nehéz napjaimban, hogy a viharoktól megoltalmazzon. Isten megtartó, féltő szeretetének jelképét hordozza ez a régi álmom. Arra figyelmeztet, hogy ne szűnjek meg hálát adni Istennek azért a kegyelméért, amellyel mindeddig elárasztott.
Kereszt... Egymást merőlegesen metsző két egyenes. Egyszerű mértani alakzat, mégis: jelen van életünkben, környezetünkben.
Ha karunkat ölelésre tárjuk, testünk keresztet formál.
A régebbi házak ablakainak fája keresztet alkot. Így is mondják: ablakkereszt. Talán elsivárosodott világunk fintora, hogy az újabbakból ez az elem már hiányzik! De megtaláljuk a keresztet a legtöbb ajtó szerkezetében, életünk dolgaiban, mindennapi beszédünk fordulataiban is.
Az aratók régen a gabonakévékből keresztet raktak. Döntést kívánó helyzetekben gyakran mondjuk, hogy keresztúthoz érkeztünk.
A művészet - különösen a népművészet - már régen felismerte a kereszt formai szépségét. Sok szépséges fafaragás mintázatában szerepel. A legszebb hímzések keresztöltéssel készülnek.
Mély értelműnek érzem, hogy a matematikában az összeadás jele a kereszt, amelyet úgy is felfoghatunk, hogy növeli az adott összeg értékét. Hozzáad, vagy éppen megsokszorozza azt. A kotta hangjait az előjelként alkalmazott kereszt felemeli! Beethoven egy szép gondolatában párhuzamba állítja a hangokat felemelő keresztet az élet terheit jelentő kereszttel, s azt mondja: ahogyan a kottában, úgy az életben is igaz, hogy a kereszt felemel! Ebben a gondolatban benne rejlik a legfontosabb, amely mögött az eddig elmondottak mind semmivé törpülnek! Az egyetlen, a leghatalmasabb, minden földi dolgon túl az örökkévalóságra mutató véres valóság a golgotai kereszt.
Gyilkos kezek hideg gépiességgel ácsolták keresztté a két durva gerendát, nem is sejtve, hogy bűneinkből való megváltásunk, a kárhozatból való szabadulásunk örök érvényű jelképét, Isten szeretetének, Megváltónk véres áldozatának eszközét hozták létre. Senki nem hitte volna, hogy a legszégyenteljesebb kivégzési eszköz egyszer s mindenkorra az emberiség legszentebb jelképévé magasztosul.
Földünkön mérhetetlenül sok a bűn, rengeteg a szenvedés, az emberi nyomorúság. Életünk terheit, szenvedéseinket szokásunk keresztnek nevezni. Olykor valóban úgy érezzük, gyengék vagyunk elhordozásukhoz. Milyen megrendítő belegondolni, hogy Jézus Krisztus mindezt a temérdek gyarlóságot, vétket, szennyet és gyötrelmet magára vette, felvállalta, elszenvedte! Meghalt a kereszten - miattunk, helyettünk, érettünk!
A világ keresztény országaiban Megváltónkra emlékeztet a jelképpé magasztosult kereszt, mely az ég felé mutat a templomtornyok csúcsán és az oltárokon. Jelen van otthonainkban és közösségeinkben. De megjelenik - sajnos sok esetben hit és tisztelet nélkül viselt - ékszereinken is.
Az útszéli keresztek régen valóban megállásra, imádságra, Isten előtti leborulásra hívogatták az arra járókat. A mai ember sok lóerős autójával elszáguld mellettük. Jó, ha egyetlen pillantásra méltatja őket. Igaz, akadnak olyanok is, akik megállnak, lefényképezik, albumba rakják, netán kiállításra viszik őket - őszinte kegyeletből vagy műgyűjtésből, ki tudja?
Temetőinkben a sírkeresztek emlékeztetnek földi életünk mulandóságára és az örökkévalóság reménységére.
Böjtben járva a bűnbánat, az önvizsgálat idejét éljük, de a nagypénteki gyász sötétjén áttör húsvét hajnalának derengése! A bűn és halál mélységei felett győzedelmes fényben ragyog a kereszt...
Fürst Enikő