e-világ

Az elmúlt évben alakult Tótkomlósi Városvédő Egyesület fő céljának a komlósi tájhoz és történelemhez kötődő természeti és épített örökség védelmét tekinti. Első gyakorlati munkája az evangélikus Ó- és Újtemető kapuinak rekonstrukciója és környezetének rendbetétele lesz.

Az Ó- és Újtemető kapuépítményei majd két évszázadon át dacoltak az idővel, ám mostanra kritikus állapotba kerültek. A komlósi városvédők ezért elhatározták, hogy felújítják őket, és rendbe teszik környezetüket. Hiszen a városvédő tevékenység akkor igazán hasznos, ha látható és kézzelfogható eredménye, nyoma marad.

Az okok közül a fent említett is elegendő volna ahhoz, hogy elkezdjük a rekonstrukciót. Számunkra azonban ezek a kapuk jóval többet jelentenek... Formájuk ugyanis azokkal a magyarországi ősépítményekével rokon, amelyeket az utolsó pillanatban örökített meg Kunkovács László fotóművész az Alföldön. A fényképész az orosházi tanyavilágban kapta lencsevégre azt a galambdúcot, amelyre a leginkább hasonlítanak az evangélikus temetők kapui. Nem véletlen hasonlóságról van szó, hanem a betelepített szlovákság és a környező magyarság kulturális egybefonódásának egyik jeléről. A kapuk és az oszlopaikra helyezett, koporsóra emlékeztető faszerkezetek mindezeken túl különleges szimbolikát is hordoznak.

Az alvégi Ótemetőbe - amint azt Horváth Sámuel evangélikus lelkész említi a Kalászok Tótkomlós múltjából és jelenéből című, 1880-ban megjelent emlékiratában - 1758 óta temetkeznek. Az odavezető út végén láthatjuk meg a magányosan álló kaput, amelyen keresztül már csak egy irányba vezet tovább az út...

A kapun 1838-ból és 1875-ből származó ószláv és szlovák nyelvű, gót betűs véseteket láthatunk: a fekete deszkákon bibliai idézetek és a kaput felszentelő egyházi méltóságok nevei olvashatók.

A kapuk közvetlen környezete is a régmúltból maradt itt. Mára az átjárók mívesen rakott téglasorai beomlottak, és a romok között gyökeret vert a gyom. Az egykoron nagy műgonddal rakott boltívek mintha már bele is törődtek volna ebbe...

A Száraz-ér völgye és a beletorkolló mély árkok - melyek a város egykor jól kiépített csapadékvízrendszerének utolsó épen maradt szakaszai -, a fás-gyepes területek, az alföldi síkon igencsak számító három-négy méteres szintkülönbségek, a téglából kirakott átjárók és a századokat megélt, puritán, fekete-fehérre festett kapuk a környék különleges látványosságának számítanak.

Tavaly nyáron egy sajnálatos baleset következtében az Újtemető kapujának faszerkezete és teteje, illetve latin betűs szlovák feliratai megrongálódtak. Az értékes véseteket biztonságba helyeztük, a szerkezetet a helyszínen fóliába csomagoltuk, hogy megvédjük az esőtől és a hótól.

A teljes körű rekonstrukció megszervezése tehát elkezdődött. A városvédők a tagtársak hozzájárulása, kétkezi munkája mellett feladatuknak tekintik, hogy a munkák elvégzéséhez szükséges pénz egy részét - pályázati forrásokból, valamint civil szervezetek és magánszemélyek adományaiból - előteremtsék.

Gróf Széchenyi István szavai szerint: "Ha tudni akarod, hogy egy nemzet mennyire becsüli meg múltját, nézd meg a temetőjét."

Dr. Kancsó János, a Tótkomlósi Városvédő Egyesület elnöke