Egyházunk egy-két hete

Biztosan akad az olvasók között olyan, aki különböző okok miatt átsiklik majd e cikk felett. Hadd kérjem: ne tegye! Ha nem volt ott március 27-én Nyíregyházán az EKE (Evangélikusok Közössége az Evangéliumért) csendesnapján, akkor azért álljon meg pár percre, ha pedig ott volt, akkor gondoljon vissza velünk együtt erre a napra.

Körülbelül százötvenen-száznyolcvanan gyűltünk össze a Nyíregyházi Evangélikus Általános Iskolában, fiatalok és idősebbek vegyesen. Sokan a fél országot átutazták azért, hogy eljöhessenek közénk. Nem tudom, ki mit vitt haza a lelkében, de az igeszolgálatokból, a csoportos és a csendesebb, mélyebb egyéni beszélgetésekből, a közös éneklésekből mindenki kaphatott útravalót.

Melis Orsolya szarvasi szolgálatait hagyta ott ezen a napon, hogy közöttünk tegyen bizonyságot arról, milyen nyomorult az Istentől távol élő ember. Előadásában kiemelte: mekkorát téved az emberiség akkor, amikor azt hiszi, hogy ezt a földi életet Isten nélkül is meg lehet élni! Az Úr azonban fenntartás és elvárás nélkül szeret minket. Nem neki van szüksége ránk, hanem nekünk őrá. Az ő könyörülő szeretete engedte meg, hogy Krisztusban közel juthassunk hozzá. Nem a világ az oka, nem is a körülményeink, hogy nem az Úrban élünk - ez utóbbiakról már a Győrből érkezett Gulyás Kornél beszélt.

Ebéd után dobfelszerelés és gitárok kerültek a pódiumra, kiváltva néhány résztvevő tiltakozását: "Mit keresnek ezek itt?!" Felháborodás és ítélkezés. Persze nem túl hangosan, csak annyira, hogy a négy fiatalnak elvegye a kedvét. Kit érdekel, hogy szolgálat ez is? (Igaz, nem olyan, mint amilyet a tiltakozók elképzeltek.) Hol vannak az ítélkezők: Jézustól távol vagy Jézusban? Sokszor úgy gondoljuk, jogunk van megítélni másokat és "pontozni" a szolgálatokat. Az Úr a szív szándékát nézi, ám mi erre képtelenek vagyunk. Ott, akkor ezek az énekek az Úrnak szóltak - róla, az ő dicsőségére. Ne adjunk teret gőgös indulatainknak, ne mutassunk rossz példát ezzel a fiataloknak! Krisztus szeretetéről tegyünk bizonyságot! Képesek vagyunk-e erre?

Az Úrban való hit nélkül, az Úrnak szentelt, az Úrban való élet nélkül nem! Ne áltassuk magunkat! Erről beszélt az EKE ifjúsági akciócsoportjának szolgálata is. Egyedül Krisztus Urunk keresztjénél szabadulhatunk meg bűneinkből, megkötözöttségeinkből.

A nap végén Labossa Péter nyíregyházi igazgató lelkész a templomban hirdette Isten igéjét, és osztotta az Úr szent testét, vérét. Így lett teljessé az üzenet: Krisztusban az egykor távollévők, íme, közel kerültek. Ő bennünk lehet, s mi őbenne lehetünk.

Az Úr áldja meg a résztvevők és a szolgálók életét! Azokét, akik szalvétát hajtogattak, süteményt sütöttek, virágot tettek az asztalra, vagy rendet raktak utánunk. Azokét, akik igei szolgálataikat vagy énekeiket tették az Úr oltárára - hálatelt szívvel, mint akik nem az embereknek, hanem az Úrnak szolgálnak.

Gy. A.