Élő víz

Járatlan utakon

A közelmúltban meghívást kaptam a Deák Téri Evangélikus Gimnázium hatodik osztályosaihoz egy hittanórára, hogy meséljek kórházmissziói szolgálatomról. Előadásom után néhány nappal a hittantanárnő arra kérte tanítványait, hogy írják le, mit gondolnak az alábbi két kérdésről: Miért fontos a kórházmisszió? Miért kell a gyerekeknek is foglalkozniuk a halállal? Úgy gondolom, a kapott válaszok nekünk, felnőtteknek is számos tanulsággal szolgálhatnak.

Nézzük meg először azt, mit feleltek a diákok az első kérdésre.

"Az embereknek betegségük idején különösen is szükségük van a lelki támogatásra, és szerintem az is sokat segít, ha tudják: van egy örök társuk, aki mindig velük van - Jézus."

"A beteg embereknek szükségük van megnyugvásra. Azoknak is, akik életükben nem voltak keresztények, nyugtalan a lelkük, míg Istenben meg nem nyugszik."

"Fontos ez a szolgálat azért is, hogy a beteg (ne adj� Isten halálos beteg) tudjon reménykedni a gyógyulásban, hiszen Istennél nincs reménytelen helyzet."

"Itt felkészítik az embereket a halálra, de nemcsak arra, hanem a továbbiakra is. Isten beszédével mondják el azt, hogy mi fog történni velük. Szerintem ez nagyon fontos munka. Erre tényleg születni kell."

"A kórházi lelkigondozói szolgálat azért is szükséges, hogy a keresztények, akik hisznek Istenben, haláluk előtt újra találkozzanak Istennel, hogy megvallják, megbánják neki bűneiket, és így nyugodtan távozhassanak."

Lássunk néhány példát a második kérdésre adott válaszok közül is.

"Fontos, hogy a gyermekek - főleg serdülőkorban - szembenézzenek a ténnyel, hogy egyszer majd ők is meghalnak, és akkor mi lesz."

"A gyerekeket fel kell készíteni arra, hogy mi a halál. Fontos volt ez a kis Blanka számára is, akinek autóbalesetben meghaltak a szülei, mégis bizakodott abban, hogy egyszer Isten szeretetéért mégis találkozni fog velük a mennyben."

"Azért, mert ha a családjában meghal valaki, és erre nincs felkészítve lelkileg, akkor teljesen összeomolhat."

"Ha a családjában meghal valaki, akkor tudjon imádkozni érte, előtte pedig amiben tud, abban segítse."

"Mert több olyan hozzátartozója lehet, aki már halott, de szeretné tudni, mi történt vele, hol van, találkozik-e még vele."

"Mert a halál bármikor bekövetkezhet. A jó halál olyan fontos, mint a földön eltöltött egész élet, ezért készülni kell rá."

Mit tanulhatunk gyermekeink, unokáink válaszaiból?

Először is azt, hogy a serdülőket a túlvilág, a mennyország gondolata sokkal jobban foglalkoztatja, mint a felnőtteket, és hittel könnyebben el tudják fogadni azt, ami láthatatlan, de ami mégis valóban létezik.

Ebben a korban már tapasztalják alkotókészségük, kreativitásuk értékeit. Szívesen segítenek a rászorulókon, legyen az egy sérült ember vagy egy beteg családtag.

Észreveszik, hogy aki mélyen hisz Istenben, az komoly segítséget kap a próbák idején. Úgy gondolom, bizonyságtételükre oda kell figyelnünk. Számomra az is sok örömöt jelentett, hogy írásbeli vallomásaikat több esetben keresztény szimbólumokkal és egy-egy festett virággal keretezték. Találkozásunk után néhány nappal egy vastag borítékot kézbesített nekem a postás. A csomagban igés kártyák lapultak, amelyeket a gyerekek készítettek a betegeknek. Egyet biztatásul megtartottam magamnak: "Ne félj és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr mindenütt, amerre csak jársz." (Józs 1,9)

Bolla Árpád