Egyházunk egy-két hete

Dies Academicust, vagyis akadémiai napot tartottak március 30-án az Evangélikus Hittudományi Egyetemen az intézmény egykori professzora, dékánja, dr. Sólyom Jenő születésének 100. évfordulója alkalmából. Az ünnepi tudományos ülésen egyháztörténeti előadások, személyes hangvételű megemlékezések hangzottak el, és egyházzenét is hallhattak a vendégek.

Dr. Szabó Lajos rektor nyitóáhítatában - Mt 11,28-29 alapján - Krisztus menedéket nyújtó, hívó szavával köszöntötte a dísztermet zsúfolásig megtöltő hallgatóságot: "Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek." Sólyom Jenő életében, hitvalló szolgálatában Jézus idézett elhívó szava életre szóló erőt, csendes zugot, tisztító, jövőt építő rendezőerőt jelentett. Erre a jézusi szóra felelt egész életével, s lett verbi divini minister, azaz Isten igéjének szolgája... Szabó Lajos személyes szavakkal méltatta elődjét, az egykori dékánt (ma az egyetemen a dékáni címnek a rektori felel meg).

A Sólyom Jenőről dékánként készült fotóra utalva emlékeztetett arra, hogy a régi fekete-fehér képen a méltóságteljes rektori láncon még ott a korona és a kereszt, az idők folyamán azonban e két szimbólum "lefűrészeltetett". Igei bevezetése után elsőként a Sólyom család tagjait - a gyermekeket, unokákat, dédunokákat - köszöntötte, és örömét fejezte ki, amiért igen nagy számban vannak jelen az egykori tanítványok, barátok, Sólyom Jenő életének tanúi. A profeszszor egyháztörténeti tárgyú tudományos munkássága örökös felvételi anyaga teológiánknak. Sok évtized ölelésében így találkoznak a generációk - mondotta befejezésül.

A nap első előadója Keveházi László lelkész, egyháztörténész volt, aki a "Sólyom Jenő - a reformáció embere" címet adta megemlékezésének. Az egykori tanítvány az ünnepi előadásra készülve újraolvasta "Jenő bácsinak", szeretett professzorának valamennyi írását. Ezek alapján az előadásból az evangélium elkötelezettjének portréja rajzolódott ki, egy olyan emberé, akinek a lutheri tanítás nem dogma, hanem élő szó: érintettség és küldetés volt! Sólyom Jenő legmélyebben a reformáció történeti szakaszát kutatta. A hazai egyháztörténelem professzoraként azonban az egyetemes egyháztörténelmet is "birtokolta". Az előadó felidézte alapos, precíz munkavégzését, módszerét. A professzor történeti szemléletre nevelte diákjait: a história nála valóban az élet tanítómestere volt. Mindig azt kutatta, hogy az adott esemény mire taníthat minket, ma élő Krisztus-követő tanítványokat. Disszertációjának címe - "Luther és Magyarország" - jelezte érdeklődésének centrumát. "Előre Lutherrel!" című cikkében így fogalmaz: "Tanuljunk újra mentől többet Luthertől! Tanuljunk tőle legalább annyit, mint amennyit tanultak tőle annak idején magyar tanítványai! Tanuljuk meg tőle újra: az egyházban az evangélium minden előtt!" A pedagógust és a mélyen elkötelezett, hívő evangélikust egyaránt méltató előadása végén Keveházi László arra biztatta a fiatalokat, hogy tanuljanak - ne csak róla, tőle is!

Mielőtt a második előadó, dr. Gerhard Müller püspök, erlangeni profeszszor a mikrofonhoz lépett volna, a Sólyom család igazi meglepetést nyújtott át az ünneplő közönségnek: a professzor leányunokáiból alakult kamarakórus énekelt.

Gerhard Müller "A szellemtörténettől a reáltörténetig" című előadásában feltette a kérdést: mire használjuk a történelmet? Arra-e, hogy tanuljunk belőle, hogy a jövőben elkerüljük a korábban elkövetett hibákat? De hogyan lehetünk szabadok az előítéletektől és félreértésektől, amelyek utunkat állják a múlt történéseihez való hozzáférésben? (A professzor német nyelvű előadásának szövegét - éppúgy, mint a másik idegen nyelvű referátum anyagát - Korányi András jóvoltából ki-ki magyar fordításban is kézhez kapta.)

Rövid szünet után Ritoókné dr. Szalay Ágnes szólt élvezetes stílusban Melanchthon Szophoklész-kollégiumáról. Teológiai és esztétikai kérdéseket egyesítő, wittenbergi és magyarországi vonatkozásokat felölelő, ókort és újkort átfogó beszámolót hallhattunk.

Dr. Martin Rothkegel prágai egyháztörténész-professzor Andreas Fischerről, a "közép-európai reformációtörténet egyik fantomjáról" beszélt. Egy "ismeretlen ismerősről", akiről igen kevés forrásanyagot hagytak hátra a kortársak. Fischer emlékezetét mindenekelőtt a Szepességben őrizték meg. Egy figyelemre méltó, kiemelkedő műveltségű - a latinban, héberben, görögben jártas - ember portréját ismerhettük meg, aki 1532-ben szokatlan követeléssel, a szombat megszentelésével állt elő. Később egy újrakeresztelő territoriális egyház prédikátoraként tesznek említést róla a krónikák.

A teológia énekkarának - Csorba István karnagy vezényelte - szolgálata után dr. Csepregi Zoltán, az intézmény Egyháztörténeti Tanszékének immár habilitált vezetője volt a délelőtt utolsó előadója. Az akadémiai nap egyik fő szervezője ezúttal a Confessio Pentapolitana, vagyis az Ötvárosi hitvallás újabb datálási kísérleteiről szólt. Témaválasztását az (is) indokolta, hogy Sólyom Jenő is kutatta e kérdést, és az 1949-es Belmissziói munkaprogramban értekezett is róla. A hitvallások funkciója időről időre változott - emelte ki a tanszékvezető, elemezve az 1549-es, illetve 1560-as datálás mellett és ellen szóló érveket.

A délutáni program templomi orgonakoncerttel kezdődött, amelyen dr. Finta Gergely Bach H-moll prelúdium és fúgáját adta elő, és szolgált a liturgikus ének szeminárium is.

Az ünnepi alkalomra két kötet is napvilágot látott: a Luther Kiadó Tanuljunk újra Luthertől! címmel Sólyom Jenő válogatott írásait jelentette meg a professzor fiának, Sólyom Jenőnek a szerkesztésében. A másik kötetet a Sólyom család nyújtotta át ajándékba a jelenlévőknek. A Hagyjad az Úrra a te utadat - Sólyom Jenő emlékezete című - szintén a Luther Kiadó gondozásában, de Sólyom Irén és Sólyom István szerkesztésében megjelent - könyvben a barátok, kollégák, tanítványok emlékező írásait vehetjük kézbe. A címadó zsoltárvers (37,5) végigkísérte a teológiai tanár életútját, fatáblára írva mindvégig az ágya felett függött.

Összegzésként azt mondhatjuk, hogy a 2004-es Dies Academicus résztvevői igen gazdag tartalmú és méltó megemlékezés részesei lehettek.

Kőháti Dorottya