Egyházunk egy-két hete
Buda-vallató régészbeugró
A kelenföldi gyülekezetben már hagyomány, hogy szeptembertől májusig minden hó első szombatján - előadásokkal színesített - szeretetvendégségeket tartanak. A múlt heti alkalmat dr. Végh András régész "beugrása" tette különlegessé. A megadott program szerint felkért előadónak ugyanis az utolsó pillanatban közbejött akadályok miatt le kellett mondania a meghívást. Így az összejöveteleket szervező Blázy Árpád lelkész kérésének eleget téve a Budapesti Történeti Múzeum középkori osztályának munkatársa tartott vetített képes előadást "A középkori Buda régészeti emlékei" címmel.
Blázy Árpád rövid áhítata után dr. Kotsis Domonkos felügyelő köszöntötte az egybegyűlteket, név szerint is említve a szeretetvendégségen orgonajátékával szolgáló Sulyok Imrét, aki ezen a napon töltötte be 92. életévét.
Ha dr. Végh András nem mondta volna el bemutatkozásként, hogy már gyerekkorától kezdve érdekli a történelem és különösen is a középkor világa, beszámolóját hallgatva ezt ki-ki akkor is megsejtette volna. Színes és érdekes előadásában szenvedélyes szeretettel beszélt a szívéhez közel álló középkori Budáról. Kiderült, hogy a várnegyedet és a Vízivárost magába foglaló területről - a török idők pusztítása miatt - csak nagyon kevés írásos emlék áll rendelkezésünkre, ráadásul ezeket külhoni könyvtárak és levéltárak őrzik. (A legrégebbi ábrázolás például egy Mátyás halála után született, jelenleg Nürnbergben őrzött krónikában található.)
A területet nemcsak az 1541-es török támadás viselte meg, de a második világháborús ostrom is. Mindezek után joggal merül fel a kérdés: miként találhat még bármifajta "kincset" az, aki az elmúlt idők értékei után kutat? A válasz egyszerűbb, mint gondolnánk. Az egyre gyakoribb építkezések megkezdése előtt régészeti ásatásokat kell végezni, ezek nyomán bukkanhatnak rá például a régészek egy-egy épület alapjaira, gyermekjátékok darabkáira, kályhacserepekre, ékszerekre vagy éppen temetkezési helyekre.
Dr. Végh András szavai nyomán világossá vált: kötelességünk lenne megőrizni múltunk darabjait, hiszen minden egyes lelet elmúlt korokról, emberi sorsokról üzen.
G. Zs.