Kultúrkörök

Kitűnő ötletnek bizonyult az a terv, amely 2003 őszén egy mátrakeresztesi faház teraszán fogant meg a Sólyom család tagjaiban. Hat testvér beszélgetett egymással szokásos őszi találkozójukon. Elhatározták, hogy édesapjuk születésének 100. évfordulójára egy olyan kiadványt szerkesztenek, amely szemléletesen mutathatja be, miként látták s hogyan becsülték dr. Sólyom Jenő személyét, munkáját az őt közelebbről ismerők. A tervből valóság lett. A könyv - mely a Luther Kiadó gondozásában látott napvilágot - a Dr. Sólyom Jenő Alapítvány támogatásával jelenhetett meg.

Sajnos egészségi okokból nem lehettem jelen a hittudományi egyetem emléknapján, amelyen drága professzorukra emlékeztek a barátok, tanítványok, pályatársak, sorstársak. A Hagyjad az Úrra a te utadat című emlékkötetet viszont egy ültő helyemben végigolvastam. Bizonyos, hogy mindazok, akik szerették dr. Sólyom Jenőt, és a kezükbe veszik ezt a szép, gondosan szerkesztett és mértéktartóan illusztrált kiadványt, ugyanígy lesznek vele. (A könyv címét az a zsoltárvers adja, amely Sólyom Jenő egész életét végigkísérte, s amely egy fatáblán ágya felett függött mindvégig: "Hagyjad az Úrra a te utadat, bízzál benne, mert ő megcselekszi." Zsolt 37,5)

Olvasás közben az jutott eszembe, hogy akaratlanul is megtaláltuk azt a műfajt, amely leginkább illik a közelmúlt egyháztörténetének megörökítéséhez. A visszaemlékezések segítségével érdekesen és sokoldalúan lehet bemutatni az adott kort, s a személyes hangvételű írások felvázolják a méltatott személy életútját is.

A kötetben negyven vallomás - testvéré, tanítványé, baráté - olvasható. Nem a laudatio hangján, hanem közös Urunk iránti hálából, szeretetből fakadtak ezek a sorok. Mindenki mást látott Sólyom Jenőben, mégis minden szerző ugyanarról beszél. Így együtt igaz az egész. Reményt keltő, hogy zűrzavaros, nehéz időkben megmaradhat valaki profeszszorként is tanítványnak, szegényként is gazdagnak, embertelenségben is tiszta embernek. Mindez talán azért is lehetséges, mert akiről írtunk, sohasem panaszkodott mértéken felül, nem gyűlölködött, tudott segíteni másokon, pedig ő is segítségre szorult.

A könyv olvasását nagyban segíti Fabiny Tibor professzor Sólyom Jenő életútját bemutató írása. Tiszteletet érdemel a Sólyom Jenő publikációiból összeállított bibliográfia is.

Az elmúlt évben Madocsai Miklós szerkesztésében egy hasonló jellegű könyv jelent meg, amely az ötven éve végzett lelkészek visszaemlékezéseit tartalmazza. Úgy vélem, a Sólyom-emlékkönyv méltó folytatása ennek az új típusú egyháztörténet-írásnak. Várjuk a hasonló tartalmú, korrajznak is beillő gyűjteményeket, hogy a valóságos élettörténeteken keresztül lassan tisztázódhassanak a mögöttünk hagyott évtizedek.

Dr. Hafenscher Károly