Keresztutak

"Elfelejtettük Istent" - e mondattal kezdte előadását a március végén Erfurtban rendezett konferencián Begrich Elfriede erfurti evangélikus püspökhelyettes aszszony. A tanácskozáson a mintegy másfélszáz résztvevő arra a kérdésre kereste a választ, hogy mi a protestantizmus jelentősége az Európai Unióban. Magának a konferenciának az értékelésére - és a megfogalmazott válaszok ismertetésére - egy későbbi lapszámban igyekszem sort keríteni. Most arról a meglepő változásról szeretnék tudósítani, amelyet egy magamfajta egyszerű magyar állampolgár tapasztalhat Németország keleti felében járva. Arról a majdhogynem hihetetlen, ám igen látványos fejlődésről, amely az országegyesítő rendszerváltozás óta nemcsak a régi-új fővárosról, Berlinről, de az egykori Német Demokratikus Köztársaság majd minden nagyobb városáról elmondható.

Az erfurti konferenciának az az Ágoston-rendi kolostor adott helyet, ahol 1505. július 17-én - egy thüringiai bányászfiú életén keresztül - kezdetét vette Isten történelmet formáló munkájának jól ismert fejezete. Luther Márton mint kezdő jogászhallgató kopogtatott be az eredetileg a 13. században épült kolostorba, amely a múlt század hetvenes évei óta egyházi konferenciák kedvelt - és a legmodernebb technikai eszközökkel felszerelt - helyszíne.

Erfurt gyönyörű óvárosában sétálva - a rendszerváltozás előtti állapotokhoz képest - még szembetűnőbb a változás. A német egyesítésnek köszönhetően Thüringia fővárosa újra Németország egyik gyöngyszeme. A történelmi városmag majd minden háza megújult; nem éktelenkednek málló vakolatú, düledező épületek. A közlekedés felújított és jól karbantartott utakon, járdákon zajlik. Érdekes, hogy a néhány nap leforgása alatt egyetlen keleti autót (Trabantot, Wartburgot vagy Ladát) sem láttam, csakis "nyugati" márkájúakat... Táblák figyelmeztetnek: "piros lapot", azaz 20 eurós büntetést kap az, aki szemetel, vagy nem takarítja fel kedvenc kutyája piszkát a járdáról. (A figyelmeztetésnek egyébként van is foganatja.)

Erfurt híres kolostorának 1996 óta újra vannak állandó lakói: az ötvenes évek elején alakult evangélikus női rend (Ordengemeinschaft) néhány tagja él itt. A Benedek reguláját követő nőtestvérek több évtizedes száműzetés után végre újra napjában többször összegyűlhetnek imádságra a kolostor templomában, remélve, hogy a Teremtő meghallgatja - többek között - az Istenről megfeledkezett thüringiaiakért mondott könyörgéseiket is. Mi sem kívánhatunk mást.

Blázy Árpád