Egyházunk egy-két hete

Az Evangélizációs és Missziói Bizottság immár hagyományossá vált kibõvített találkozójára március végén Piliscsabán, a Béthel Missziói Otthonban került sor. Az alkalomra nemcsak a kerületi és az egyházmegyei kiküldöttek, hanem a különbözõ missziói ágak képviselõi is meghívást kaptak, hogy összehangolják tennivalóikat. Részt vett a gyûlésen Ittzés János - mint az országos missziókért felelõs püspök - és Szeverényi János országos missziói lelkész is.

Elsõként a romamisszió kérdéskörérõl esett szó. Értesülhettünk a baptista testvérek romamissziói programjáról. Lelkesítõ volt hallani, hogy vannak, akik vállalják a romákkal való együttmûködést, segítik az evangélium közöttük való hirdetését, patronáló gyülekezetként állnak az újonnan alakuló roma közösségek mellé, mert tudják, hogy a cigányoknak nincs más lehetõségük a felemelkedésre, mint a keresztény hit. Bár evangélikus egyházunk eddig kevés cigány hittestvért tart számon, számunkra is adottak a lehetõségek, elõttünk is nyitva áll az út a romák felé. Örömmel hallottuk, hogy Sárszentlõrincen cigánymissziós napot tartanak, Sopronban pedig magyar-roma találkozót terveznek. Közös imádságunkban Isten elé vittük ezt a kérdést, hiszen mind égetõbb miszsziói munkaág a cigányok hitre jutásáért végzett szolgálat.

Az országos missziói lelkész két társával tájékozódott a népfõiskolai munkáról is. Érdekes, hogy bár a háború elõtt az evangélikus országok példájából tanulva itthon is az evangélikusok alapítottak elõször népfõiskolát, ma az állam, illetve más felekezetek szervezésében mûködnek ilyenek. Pedig evangélikus hitünk erõsítésére a szakmai képzésen túl szükség volna bibliai, egyháztörténeti ismeretekkel is gazdagítani hittestvéreinket, hogy védelmet nyerjenek a tévtanítók, a káros tanok ellen. Általában nagyobb figyelmet kellene fordítani a hitvédelemre, megismertetve egyházunk tanítását. Ezért is nagyon hasznos ajándék a finnektõl kapott káté.

Érdekes beszámolók hangzottak el az egyes missziói munkaágakban végzett szolgálatról. Ismertetést kaptunk a Nõi Misszióban, a kórházakban, börtönökben végzett munka nehézségeirõl, az anyaotthon mûködésérõl, a külmisszió mai helyzetérõl. A különbözõ missziói ágak rövid beszámolóiból is kitûnt, hogy milyen fontos az egyes munkaágak munkatársainak és a gyülekezeti lelkészeknek a tájékoztatása. Hiszen nagyon sok a jó alkalom; lényeges, hogy figyeljenek ezekre. Nagyon fontos az is, hogy a gyülekezetek aktív tagjai minden évben részt vegyenek valamilyen konferencián, közösségi alkalmon, táboron. A gyülekezetek lehetõség szerint vállalják fel ennek a szervezését és - ha szükséges - anyagi támogatását. Milyen remek alkalmak várják például a gyermeküket egyedül nevelõ anyákat, a magányosokat, a gyermekeket, az ifjúságot, a külmisszió iránt érdeklõdõket! Milyen fontos, hogy a hitben erõsödjünk az által is, hogy néhány napig - csendben megállva Isten elõtt - csak a lelkünkkel foglalkozunk, kikapcsolódva a "való világból"! Milyen fontos, hogy kérdéseink, bûneink, zaklatottságunk elõl Istenhez meneküljünk, és ne máshol akarjunk megoldást keresni!

Jó alkalom lesz a találkozásra, a közös igehallgatásra a már hagyományos kerületi missziói nap, melyet idén május 22-én, szombaton rendez egyszerre a három egyházkerület. A rendezvénynek Paks, Szolnok és Nagykanizsa ad otthont. A témák, a programok összeállítása, a közös szempontok megbeszélése a missziói bizottság feladata, s ennek messzemenõen, részleteiben eleget is tett. A nap címe, jelmondata ez lesz: Egységben? - Szeretetben!

Örömmel hallgattuk a missziói pályázaton évekkel ezelõtt támogatást nyert miskolci kezdeményezésrõl, az Alpha-programról szóló beszámolót. Ennek nyomán több, szolgálatot szívesen vállaló, tudatos evangélikus testvérrel gyarapodott a gyülekezet.

Nagy hangsúlyt kapott a tanácskozáson a sajtó. Kikristályosodott, hogy szükség volna egy bõvített Élõ víz rovatra az Evangélikus Életben, amely a régi hagyományt folytatva a misszió ügyeivel foglalkozna, hitbeli támogatást nyújtana, elõre ismertetne programokat.

Természetes, hogy az összejövetelen több alkalommal megszólalt a Biblia. Amellett, hogy mindent az Ige fényében vizsgáltunk meg, áhítatokon is leborultunk Isten elõtt, kérve, hogy adjon bölcsességet, erõt, szeretetet munkánk végzéséhez.

Nem maradhat említés nélkül, hogy nem minden meghívott vett részt a tanácskozáson. Pedig közös munkát csak úgy lehet végezni, ha egyetértünk, egyet akarunk, ha tudjuk, hogy mit kell tennünk. Talán jó lenne, ha a különbözõ közegyházi feladatokkal megbízottak úgy szerveznék óráikat, hogy egy bizonyos "közös" nap szabad legyen a gyûlések, megbeszélések számára. S bár a kerületi megbízottak végig részt vettek a tanácskozáson, mégis nagyon jól látszott, hogy milyen fontos lenne a miszsziói lelkészi állást függetlenített munkatársakkal betölteni. Ittzés János püspök ezzel kapcsolatban négy, egyelõre teljesíthetetlen feltételt említett: a karizma, az isteni adottság a misszió végzéséhez; a püspöki hivatallal való szoros együttmûködés; az infrastrukturális feltételek megteremtése; valamint az illetmény biztosítása. Ezek közül kettõ pénzkérdés, s ha az elõbbiek meg is volnának, ez bizony hátráltatja az elképzelés valóra váltását. Bízzunk azért abban, hogy Isten, akinek a szolgálatában állunk, a maga idejében ezt is elvégzi majd a misszió javára.

Beszámolómat egy - a misszió számára is fontos - gondolattal zárom a püspök esti evangélizációjából: Ne várjuk azt, hogy a következõ nemzedék hûségesebb lesz; a jelenlegi száraz csontoknak kell feltámadniuk, megéledniük, egyházat, gyülekezetet alkotniuk (Ez 37,1-14).

Bencze Imréné