Egyházunk egy-két hete

Az Evangélizációs és Missziói Bizottság immár hagyományossá vált kibővített találkozójára március végén Piliscsabán, a Béthel Missziói Otthonban került sor. Az alkalomra nemcsak a kerületi és az egyházmegyei kiküldöttek, hanem a különböző missziói ágak képviselői is meghívást kaptak, hogy összehangolják tennivalóikat. Részt vett a gyűlésen Ittzés János - mint az országos missziókért felelős püspök - és Szeverényi János országos missziói lelkész is.

Elsőként a romamisszió kérdésköréről esett szó. Értesülhettünk a baptista testvérek romamissziói programjáról. Lelkesítő volt hallani, hogy vannak, akik vállalják a romákkal való együttműködést, segítik az evangélium közöttük való hirdetését, patronáló gyülekezetként állnak az újonnan alakuló roma közösségek mellé, mert tudják, hogy a cigányoknak nincs más lehetőségük a felemelkedésre, mint a keresztény hit. Bár evangélikus egyházunk eddig kevés cigány hittestvért tart számon, számunkra is adottak a lehetőségek, előttünk is nyitva áll az út a romák felé. Örömmel hallottuk, hogy Sárszentlőrincen cigánymissziós napot tartanak, Sopronban pedig magyar-roma találkozót terveznek. Közös imádságunkban Isten elé vittük ezt a kérdést, hiszen mind égetőbb miszsziói munkaág a cigányok hitre jutásáért végzett szolgálat.

Az országos missziói lelkész két társával tájékozódott a népfőiskolai munkáról is. Érdekes, hogy bár a háború előtt az evangélikus országok példájából tanulva itthon is az evangélikusok alapítottak először népfőiskolát, ma az állam, illetve más felekezetek szervezésében működnek ilyenek. Pedig evangélikus hitünk erősítésére a szakmai képzésen túl szükség volna bibliai, egyháztörténeti ismeretekkel is gazdagítani hittestvéreinket, hogy védelmet nyerjenek a tévtanítók, a káros tanok ellen. Általában nagyobb figyelmet kellene fordítani a hitvédelemre, megismertetve egyházunk tanítását. Ezért is nagyon hasznos ajándék a finnektől kapott káté.

Érdekes beszámolók hangzottak el az egyes missziói munkaágakban végzett szolgálatról. Ismertetést kaptunk a Női Misszióban, a kórházakban, börtönökben végzett munka nehézségeiről, az anyaotthon működéséről, a külmisszió mai helyzetéről. A különböző missziói ágak rövid beszámolóiból is kitűnt, hogy milyen fontos az egyes munkaágak munkatársainak és a gyülekezeti lelkészeknek a tájékoztatása. Hiszen nagyon sok a jó alkalom; lényeges, hogy figyeljenek ezekre. Nagyon fontos az is, hogy a gyülekezetek aktív tagjai minden évben részt vegyenek valamilyen konferencián, közösségi alkalmon, táboron. A gyülekezetek lehetőség szerint vállalják fel ennek a szervezését és - ha szükséges - anyagi támogatását. Milyen remek alkalmak várják például a gyermeküket egyedül nevelő anyákat, a magányosokat, a gyermekeket, az ifjúságot, a külmisszió iránt érdeklődőket! Milyen fontos, hogy a hitben erősödjünk az által is, hogy néhány napig - csendben megállva Isten előtt - csak a lelkünkkel foglalkozunk, kikapcsolódva a "való világból"! Milyen fontos, hogy kérdéseink, bűneink, zaklatottságunk elől Istenhez meneküljünk, és ne máshol akarjunk megoldást keresni!

Jó alkalom lesz a találkozásra, a közös igehallgatásra a már hagyományos kerületi missziói nap, melyet idén május 22-én, szombaton rendez egyszerre a három egyházkerület. A rendezvénynek Paks, Szolnok és Nagykanizsa ad otthont. A témák, a programok összeállítása, a közös szempontok megbeszélése a missziói bizottság feladata, s ennek messzemenően, részleteiben eleget is tett. A nap címe, jelmondata ez lesz: Egységben? - Szeretetben!

Örömmel hallgattuk a missziói pályázaton évekkel ezelőtt támogatást nyert miskolci kezdeményezésről, az Alpha-programról szóló beszámolót. Ennek nyomán több, szolgálatot szívesen vállaló, tudatos evangélikus testvérrel gyarapodott a gyülekezet.

Nagy hangsúlyt kapott a tanácskozáson a sajtó. Kikristályosodott, hogy szükség volna egy bővített Élő víz rovatra az Evangélikus Életben, amely a régi hagyományt folytatva a misszió ügyeivel foglalkozna, hitbeli támogatást nyújtana, előre ismertetne programokat.

Természetes, hogy az összejövetelen több alkalommal megszólalt a Biblia. Amellett, hogy mindent az Ige fényében vizsgáltunk meg, áhítatokon is leborultunk Isten előtt, kérve, hogy adjon bölcsességet, erőt, szeretetet munkánk végzéséhez.

Nem maradhat említés nélkül, hogy nem minden meghívott vett részt a tanácskozáson. Pedig közös munkát csak úgy lehet végezni, ha egyetértünk, egyet akarunk, ha tudjuk, hogy mit kell tennünk. Talán jó lenne, ha a különböző közegyházi feladatokkal megbízottak úgy szerveznék óráikat, hogy egy bizonyos "közös" nap szabad legyen a gyűlések, megbeszélések számára. S bár a kerületi megbízottak végig részt vettek a tanácskozáson, mégis nagyon jól látszott, hogy milyen fontos lenne a miszsziói lelkészi állást függetlenített munkatársakkal betölteni. Ittzés János püspök ezzel kapcsolatban négy, egyelőre teljesíthetetlen feltételt említett: a karizma, az isteni adottság a misszió végzéséhez; a püspöki hivatallal való szoros együttműködés; az infrastrukturális feltételek megteremtése; valamint az illetmény biztosítása. Ezek közül kettő pénzkérdés, s ha az előbbiek meg is volnának, ez bizony hátráltatja az elképzelés valóra váltását. Bízzunk azért abban, hogy Isten, akinek a szolgálatában állunk, a maga idejében ezt is elvégzi majd a misszió javára.

Beszámolómat egy - a misszió számára is fontos - gondolattal zárom a püspök esti evangélizációjából: Ne várjuk azt, hogy a következő nemzedék hűségesebb lesz; a jelenlegi száraz csontoknak kell feltámadniuk, megéledniük, egyházat, gyülekezetet alkotniuk (Ez 37,1-14).

Bencze Imréné