Egyházunk egy-két hete

A budavári gyülekezet nagypéntek esti istentiszteletén a passiótörténetet olvastuk végig. A bibliai szöveg a maga egyszerű tömörségében megrendítő. Jó újra és újra hallani, végigkövetni, végigmeditálni. Megállni egy-egy ponton és rácsodálkozni Isten megváltó szeretetére. Megállni és reflektálni rá. Az egyes eseményeken elgondolkodva szólalt meg újra és újra az ének, részben a gyülekezet, részben pedig a budavári Schütz kórus és kamaraegyüttes előadásában.

"Fájdalom és szomorúság Jézusnak Lelke. Jöjjetek, virrasszunk véle mind, halálig. Ellenség veszi közre, latrok, áruló nép. Szétfut, ki eddig hű volt. És Jézus indul, indul halni miértünk" - hangzott Martini műve Jézus elfogatásához kapcsolódóan. Egyszerre mi is ott tudhattuk magunkat a tanítványok között, akik nem tudnak virrasztani, akik szétfutnak, bár egészen a Gecsemánéig kitartottak. Éreztük Jézus magányát, aki egyedül indul meghalni, miértünk, akik elfutunk mellőle.

Péter tagadásának történetében újra hangsúlyt kapott Jézus tekintete, amint találkozott Péter riadt pillantásával. Ez a tekintet figyelmezteti Pétert, ez a szelíd szem indítja őt keserves sírásra, bűnbánatra. "Szelíd szemed, Úr Jézus..." kezdetű énekünk minket, gyülekezeti tagokat is odaállított Jézus tekintetének sugarába. Ez a mindent átlátó tekintet lehet számunkra is figyelmeztetővé, de egyben biztatássá is: "Szelíd szemed, Úr Jézus, Tekintsen rám, ha roskadok: Adjon békét, bocsánatot Szelíd szemed, Úr Jézus!"

Az igehirdetést úrvacsora követte. A templomot megtöltő gyülekezet csaknem minden tagja élt a szentséggel, megtapasztalva az Istennel és az egymással való közösség gyógyító erejét.

Van-e mindebben valami különleges, valami hírértékű? Hiszen minden gyülekezet igyekezett méltó módon ünnepelni Krisztus Urunk halálát. A legtöbb gyülekezet örömmel számolhatna be róla: igen, csodálatos ünnepünk volt. Bizonyára a mi budavári nagypéntekünk sem volt világraszóló esemény. Mégis: egyrészt jó megosztani másokkal is az örömünket. Másrészt úgy hiszem, önmagában az is csoda, hogy keresztények milliói ünnepelnek, templomok ezreiben gondolják végig és ragadják meg hittel Isten gyermekei, hogy mit tett értünk Megváltó Urunk. Csoda az, hogy mi mindnyájan részesei lehetünk Isten egyházának. És ez a csoda nem világraszóló eseményekben válik valósággá, hanem az egyes gyülekezetek életében tapasztalható meg. Mint nagypéntek este Budavárban.

Sólyom Anikó