e-világ

A Magyarországon tizenhat szociális intézményt működtető, számos országban pedig humanitárius segítséget nyújtó Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat bel- és külföldön egyaránt megbecsült szerepet tölt be a segélyszervezetek között. A külföldi programokat is mindig magyar vezetővel lebonyolító szeretetszolgálat egyik munkatársa a közelmúltban tért vissza Szandzsákból. Nagy Ákos programvezetővel az ott több mint egy évtizede végzett munka eredményeiről és a még előttük álló feladatokról beszélgettünk.

• A történelemórákról jól tudjuk, hogy a hódoltsági területeken a török katonai közigazgatási egységek, a vilajetek szandzsákokra tagolódtak, melyek élén a bég állt. Sokkal kevésbé ismert azonban az a földrajzi terület - az egykori Jugoszlávia része -, amely szintén a Szandzsák nevet viseli.
• Szandzsák Szerbia délnyugati területe, amely Bosznia-Hercegovina, Montenegró és Albánia ölelésében fekszik. Körülbelül 440 ezer lakosa van, javarészt muzulmánok. Legnagyobb városa a mintegy 50 ezer lelkes Novi Pazar. Szandzsák az első Balkán-háború befejezéséig (1912-ig) a Török Birodalom része volt, majd Szerbia és Montenegró osztozott rajta. Geostratégiai fontossága abban mutatkozik meg, hogy egyszerre szétválaszt és összeköt: etnikailag elválasztja a szerbeket a crnagorácoktól, Szerbiát pedig az Adriai-tengertől, viszont kapocs a többségében muzulmán Bosznia és a szintén muzulmán többségű Koszovó-Methóia tartomány között.
• Mi indokolja a szeretetszolgálat szandzsáki jelenlétét?
• A háborús idők, az embargó és az állandó politikai feszültség következtében rendkívül nagy a munkanélküliség és a szegénység. A városi családokban általában 3-4, vidéken pedig még több gyermek nevelkedik. Igen sokan vannak a szociálisan rászorulók, sok család önerőből nem tudja fenntartani magát, így szükség van a segítségre, amelyet szervezetünk már több mint tíz éve igyekszik nyújtani. A Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat egyébként szinte megalakulása (1991) óta jelen van segélyprogramjaival a déli határainkon túl. A balkáni szerepvállalásunk során szerzett tapasztalataink pedig a világ muzulmán többségű térségeiben is nagy segítséget jelentenek.
• Hogyan próbálnak segíteni az embereken?
• A kezdeti - és a mai napig is tartó - élelmiszer- és gyógyszersegélyezés mellett sikerült elindítani egy ezeken túlmutató fejlesztő programot, mely az évek folyamán egyre bővül. Több ingyenkonyha működik már évek óta a térségben; az igényektől függően 500-1500 adag meleg ételt osztunk ki a szegényeknek. Az étel előállításához alapanyagokra van szükség. Ezeket azonban nemcsak megvenni lehet, hanem megtermelni is. Innen jött az üvegházépítés ötlete. Először egy 350 m2 alapterületű melegház épült, a most lezárt hat hónapos program keretében pedig további négy. Az 1999-ben beindított mezőgazdasági fejlesztő program keretében vásárolt - először 32, ma pedig már 52 hektárnyi - földterület is a helyiek rendelkezésére áll, hogy megművelhessék. A zöldséget részben a konyha használja föl, de jut belőle a szegényeknek, illetve eladásra is, így fedezhetjük a konyha költségeinek egy részét. A földműveléshez az ökumenikus segélyszervezet által biztosított vetőmagok és szerszámok jelentenek nagy segítséget. A gazdaságot fejlesztő program részeként a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat felújított egy régi istállót, és teheneket vásárolt. Az állatokat szintén a földeken megtermelt takarmányból lehet ellátni, tehát tejhez is sokkal olcsóbban juthatnak a rászorulók.

2001-ben Tutin város önkormányzatával együttműködve iskolai élelmezési akciót indítottunk. A szegénység és az alultápláltság következtében a hegyekben lakó és onnan bejáró diákok képtelenek voltak figyelni az órákon, összeestek, elájultak. Kezdetben négyszáz, később már hatszáz diák kapott mindennap tízórait.

• Milyen források állnak rendelkezésre, és milyen partnerek segítik a munkát?
• A szeretetszolgálat legjelentősebb feladatai közé tartozott az újvidéki székhelyű segélyszervezet, az Ecumenical Humanitarian Organization (EHO) létrehozása 1993-ban, majd szakmai tanácsokkal való ellátása és a gyakorlati feladatokban való irányadás. Az EHO alapító tagjai a református, az evangélikus és a metodista egyház. A Béres Károly vezette szervezettel folytatott kitűnő együttműködés mind a mai napig jelentős segítség segélyprogramjaink lebonyolításában. A munka több külföldi - egyházi hátterű és egyéb - segélyszervezettel összefogva zajlik. Csak néhányat említenék azok közül, melyek az elmúlt évek folyamán partnereink voltak: donorként jelentős a svájci székhelyű ACT-International világhálózat, mely nyugat-európai és tengerentúli segélyszervezeteket fog össze. Nem kevésbé fontos a dán, illetve a norvég egyházi segélyszervezet, a DanChurchAid (DCA) és a Norwegian Church Aid (NCA) támogatása. Szandzsákban pedig lebonyolító partnerként a moszlim humanitárius segélyszervezettel, a Merhamettel működünk együtt több éve. Fontos szólni a magyar lakosság adományairól is, hiszen az elmúlt évtizedben több hazai gyűjtést hirdettünk meg balkáni segélyprogramjaink támogatására. Az eredmények nemes áldozatvállalásról tanúskodtak.
• Reméljük, hogy a koszovói zavargások és az állandó feszültség ellenére tovább folyhat a szépen terebélyesedő szandzsáki segélyprogram.
• Már megvannak az újabb terveink, melyek a mezőgazdaság fejlesztését célozzák, például juhok, illetve újabb földterületek vásárlásával. Ezenkívül céljaink közé tartozik a civil társadalom fejlesztése is. Szeretnénk növelni a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok érdekérvényesítő képességét, erősíteni a nonprofit szervezetek együttműködését, illetve közösségi információs, oktató és szolgáltató központokat kialakítani. Egy számítógépes tanfolyam beindítása is körvonalazódik. Hosszú távú cél, hogy az elmaradottság és a szegénység ellen küzdő nonprofit civil szervezetek kapacitása nőjön. Ehhez jogi és technikai jellegű segítségre van szükség. A legfontosabb tervünk talán az, hogy az általunk létrehozott, illetve a helyi partnerszervezet fejlesztését folyamatosan elősegítsük.

Ifj. Kis Boáz