evél&levél

Frenkl Róbertnél szeretnék óvást emelni „Váláskárosultak – valláskárosultak?” című írásomra (EvÉlet március 14., 3. o.) való utalása ellen. A következő okokból teszem ezt:

1. „Méltó halál” címmel megjelent írásában (EvÉlet március 21., 1. o.) semmi keresnivalója nincs Gémes István – szerinte – „kitűnő, tömör” cikkének, mert az egészen más témát tárgyal, mint az általa kommentált, eutanáziás Bitó-cikk.
2. Írásomban a válás tényén anynyiban van hangsúly, amennyiben a váláskárosultak gondozásának sürgősségére hívtam fel a figyelmet.
3. Egyenesen bántónak tartom azt, hogy őszintén együtt érző jajkiáltásomat a „megelégszünk-e a kívülálló elegáns elhatárolódásával” kényszerskatulyájába zsugorítsa, amikor írásom éppen ennek veszélyétől kíván óvni!
4. Az ellen pedig kifejezetten tiltakozom, hogy „instabil, morálisan elbizonytalanodott társadalmunkban” (F. R.) örökösen olyan „szeretetre” hivatkozzunk, amely lehet, hogy tetszetős neoliberális „termék”, de amelyet – legjobb ismereteim szerint! – az evangéliumok Názáreti Jézusa biztosan nem hirdetett meg (vö. Jn 8,12 és Mk 10,9). Azt is hiába keresnénk nála, hogy a szeretetet szembeállítaná az igazsággal!

Miért kerül hát Pilátusom a frenkli Credóba? Igaza bizonyítékaként? Vagy elítélendő tévtanításként?

Gémes István (Stuttgart)