Kultúrkörök

Új darabbal jelentkezett az Evangélium Színház április 4-én, virágvasárnap estéjén. A Duna Palotában ezúttal Jean Anouilh francia drámaíró Becket vagy Isten becsülete című művét vitték színre Udvaros Béla rendezésében. Az előadás előtt megnyitóbeszédet mondott dr. Veres András püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára.

Jean Anouilh (1910–1987) írói munkásságának gyümölcse közel negyven dráma; tevékenységét számos rangos kitüntetéssel jutalmazták. Egyik nagy színházi sikerét az 1959-ben írt Becket vagy Isten becsülete című darabbal aratta.

A Becket Tamás canterburyi érsekről szóló dráma az egyház és a politika viszonyának kérdéskörét boncolgatja. Az előadás középpontjában az emberi és isteni elvárások között feszülő ellentét áll, magában hordozva a drámai végkifejletet.

A jól megírt darabnak és az igényes színészi játéknak köszönhetően a néző is megismerheti a II. Henrik angol király (Lénárt László) és a szász Tamás (O. Szabó István) közötti mély és őszinte barátságot. Tamás mindig és mindenben Henrik érdekeit nézi. A király pedig – szenvedélyes és uralkodó alkata ellenére – egyre inkább függ a kancellárrá kinevezett bizalmas tanácsadótól. A baráti viszonyt Tamás canterburyi érsekké való kinevezése változtatja meg. Henrik ettől a lépéstől a korábban megszokott gyümölcsöző együttműködés folytatását várja; azt reméli, hogy ha „az ő embere” viseli ezt a tisztet, könnyebben ellenőrzése alatt tarthatja az egyházat. A könnyelmű és léha életet élő, a testi örömöket sem megvető Tamás először visszariad a komoly felelősséget jelentő feladattól, ám végül mégis elvállalja. Ettől kezdve azonban Isten akaratát a barátként szeretett és tisztelt király kívánságai elé helyezi: az egyház és Isten becsületének védelmezője lesz – élete árán is. Hiszen – amint a darabban mondja – „végre kell hajtani, amire az ember megbízást kapott”. Henrik bárói 1170. december 29-én a katedrális oltára előtt, imádkozás közben meggyilkolják. Három évvel később az egyház szentté avatja.

Udvaros Béla rendező ezúttal is hű maradt az Evangélium Színház nevéhez és szellemiségéhez: az emberi kapcsolatok, a hit mélységeinek hiteles ábrázolását látjuk a színpadon. Az előadást szívből ajánlhatjuk mindenkinek, mert a néző – a remek érzékkel választott darabnak, a szereplők alakításának, a díszleteknek és a szép jelmezeknek köszönhetően – egy jól megrendezett, elgondolkodtató színházi élmény részesévé válhat.

A színházlátogató örömébe azonban jó adag üröm is vegyül. Ugyanis a társulat a létéért küzd. Sajnálatos – nyilatkozta lapunknak az előadás után Udvaros Béla rendező –, hogy egyházunk gyülekezetei kevés érdeklődést mutatnak az előadások iránt.

Gazdag Zsuzsanna