E heti Luther-idézet

„Bizony aki nem úgy tekinti Isten kegyelmét, hogy őt mint bűnöst megtűri és üdvözíti, s mindig csak az ő életét látja maga előtt, az sohasem fog örülni Istennek, nem fogja szeretni és dicsérni őt. Ellenben ha azt halljuk, hogy ő minket, bűnösöket felvesz a keresztség szövetségébe, megkímél és napról napra megtisztít, és ezt szilárdan hisszük, akkor a szívnek örülnie kell, Istent szeretnie és dicsérnie. Ebben az értelemben szól a prófétánál: Megkímélem őket, mint atya a gyermekeit (Mal 3,17). Ezért kell a magas fenségnek, amely irántunk, szegény elkárhozott férgecskék iránt kegyelmet és irgalmat tanúsít, hálát adni, és a munkáját a valóságnak megfelelően magasztalni és elismerni.”

Luther Márton: A keresztség szentségéről (Gáncs Aladár és Muntag Andor fordítása)