Keresztutak

Április 25 – május 2.: Nemzetközi börtönmissziós imahét

A Biblia arról tanúskodik, hogy Isten szeret. Az Isten és ember közötti kapcsolatot meghatározza Isten irántunk való szeretete. Isten annyira féltő szeretettel óvta népét, hogy felszabadította őket az elnyomás alól, megvédte őket ellenségeiktől; ételt biztosított számukra, amikor éhesek, és vizet, amikor szomjasak voltak; segítségével újra és újra legyőzhették erős ellenfeleiket. És amikor mindennek ellenére hátat fordítottak neki, szeretete által vezérelve mégis visszafogadta őket.

A történelem során az emberiség gyakran elutasítja Istent. Pedig nincs nagyobb annál a szeretetnél, amellyel Isten fordul a bűnösök felé. Az elbukással, elutasítással, tagadással, dühvel és árulással szemben Isten könyörülő szeretetével szorongat bennünket. Ő a jó pásztor, aki megkeresi és megmenti az elveszett és tévelygő bárányt. Ő az az apa, aki arra vár, hogy csavargó és őt elutasító gyermeke hazatérjen, hogy együtt ünnepelhessenek.

Az Ószövetségből megismerhetjük Hóseás próféta történetét, amely nem más, mint Isten mérhetetlen szeretetének tanúbizonysága. Hóseás hitetlen asszonyt vett feleségül, aki törvénytelen kapcsolatból származó gyermeket viselt a szíve alatt. A próféta ennek ellenére megbocsátott az asszonynak, és házába fogadta őt. Amikor az asszony ismételten letért a hit útjáról, Hóseás megkereste őt lealacsonyodott voltában, és visszaadta méltóságát.

Az igazi szeretet cselekszik. A szeretet nemcsak meleg, passzív érzés, és nem is kölcsönösségen alapuló szerződés. A Biblia azt tanúsítja, hogy amikor az ember – te és én – kapható volt a bűnre, és lázadt Isten ellen, ő annyira szeretett bennünket, hogy Fia, Jézus Krisztus elszenvedte a kínzást, megalázást, fájdalmat és szenvedést, sőt a halált is. Egy emberről nehezen képzelhető el, hogy életét adja szeretetből és tiszteletből egy embertársáért – Isten azonban életét adta a hazugokért, tolvajokért, csalókért, erőszakoskodókért, gyilkosokért, prostituáltakért, drogfüggőkért, hadurakért, drogbárókért és a különféle perverziókat elkövetőkért is, minden bűnös emberért.

Mert Isten annyira szeretett minden emberi lényt, hogy cselekedett (Jn 3,16). Alászállt mennyei dicsőségének magaslatából, hogy átölelje a bűnös, büszke emberiséget a megbocsátás, gyógyulás és üdvösség nevében.

Pál apostol szerint Isten szeretete anynyira csodálatos, hogy arra „kényszerítette” az apostolt, hogy megpróbálja ő is ugyanezzel a szeretettel szeretni embertársait (2Kor 5). Az igaz szeretet nem idealizmus, nem egy teológiai eszme vagy egy távoli álom. Az igaz szeretet elfogadja, hogy Isten a Jézus Krisztusban megmutatkozó szeretetével földi életünkbe avatkozott be, szeretve a szomszédokat, az idegeneket, árvákat, özvegyeket, fogvatartottakat, ellenségeket, menekülteket, a betegeket és a szegénységtől sújtottakat, ugyanúgy, mint a saját családunk tagjait, mindazokat, akiket Krisztus átölelt.

Az igaz szeretet cselekszik, az alázatosság és a könyörületesség legcsodálatosabb módján – mondja Pál apostol. Az igazi isteni szeretet tanúskodik önmagáról, olyan cselekedetek által, amelyek az Isten mérhetetlen, el nem múló és megkérdőjelezhetetlen szeretetéről tesznek bizonyságot. Ez a kereszt útja, a szereteté, amely törődik velünk, adakozik, és segíti azokat az embereket, akik különböznek tőlünk, akikről azt gondoljuk, hogy nem érdemlik meg, akiket lenéznek, és akiktől talán soha nem kapjuk vissza azt a szeretetet, amellyel feléjük fordultunk.

Ronald W. Nikkel, a Nemzetközi Testvéri Börtöntársaság elnöke