Élő víz

Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre. (2Kor 5,17)

Húsvét ünnepe után a harmadik héten az Útmutató reggeli igéi Isten új teremtéséről szólnak. Krisztus (az új Ádám) feltámadásával új életlehetőség nyílt minden teremtmény számára. Ezért biztat mindenkit így a zsoltáros: „Örvendj, egész föld, az Istennek!” (Zsolt 66,1) Hogyan teremhet a tanítvány (a szőlővessző) az Atya (a szőlősgazda) dicsőségére sok gyümölcsöt? Csak ha Krisztusban (az igazi szőlőtőn) marad, hiszen „nélkülem semmit sem tudtok cselekedni” (Jn 15,5). S az Istentől (újjá)született teremtmény hiszi, hogy Jézus az Isten Fia (1Jn 5,1–4). A hitetlen óembert viszont Isten haragja sújtja, mert a teremtményt (mint bálványt) imádta és szolgálta a Teremtő helyett, aki áldott mindörökké (Róm 1,25). Akiknek életében Isten kegyelméből megvalósultak vezérigénk kijelentései, azok feladatot is kaptak: Isten „nekünk adta a békéltetés szolgálatát” (2Kor 5,18). Jézus a benne hívő zsidók számára is felkínálta a bűntől való szabadulás, az új élet lehetőségét (Jn 8,31–36). Csodálatos örömhír, hogy Isten húsvéti újjáteremtési műve a mai napig tart, s az, aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halottak közül, életre kelti halandó testünket is a bennünk lakó Lelke által (Róm 8,11). Már most valósággá lehet számunkra az örök élet! „Íme, az ember!” – mondta Pilátus Jézusról, akiben nem talált semmiféle bűnt, de akinek mégis „meg kell halnia, mert Isten Fiává tette magát” (Jn 19,5.7). Ez volt a zsidók királyának a „bűne”.

Isten húsvétkor elkezdett új teremtési műve a mennyei Jeruzsálemben válik teljessé. A Szentírás utolsó fejezetében János apostol „helyszíni tudósításából” Isten szolgái (az ő megváltottai, azaz akik már most Krisztusban vannak) minden szükséges információt megkapnak az örökkévalóságról, a visszanyert paradicsomról, az élet vizéről és az élet fájáról (Jel 22,1–5). Ha az Úristent és a Bárányt szeretnéd imádni örökkön-örökké, csak egyet kell tenned: hittel elfogadnod Jézus éretted, helyetted és miattad történt keresztáldozatát és feltámadását, s bűneidet otthagyva a keresztfa tövében, máris igaz lesz a te számodra is heti vezérigénk kijelentése. S ekkor együtt énekelheted a többi gyümölcstermő szőlővesszővel: „Jézus a szőlőtő, mi vesszők vagyunk, / Élünk, ha őbenne meg is maradunk. / (…) Őrajta csüngök én, jó kapcsom a hit, / Vérében bízom én, s ez megigazít. / Szent tőke gyümölcse az ő vére / – nem juthatok kárhozat tüzére.” (EÉ 395,1.4)

Garai András