Élő víz
Énekeljetek!
Az éneklést semmi sem pótolja. Bármilyen szép is a hangszerek hangja, a Biblia szerint az csak „zengő érc és pengő cimbalom”, és nem pótolhatja az emberi hang közvetlen, személyes, szívhez szóló hatását.
Ma az egyre tökéletesebb hanghordozók reggeltől estig ellátnak minket gépzenével – otthonunkba hozzák Bach passióit, Beethoven szimfóniáit. Zenével fekszünk és kelünk, csak éppen nem énekelünk. Cantate vasárnapján különösen is fontos figyelnünk a zsoltár felszólítására: „Énekeljetek!” (Zsolt 98,1)
Az éneklés összefügg a lélegzéssel. Nem egyéb, mint kilégzés, tehát létünk végső titkaival áll kapcsolatban. Lélegzés nélkül megfulladunk, éneklés nélkül pedig a lelkünket fosztjuk meg egy fontos dologtól.
„Énekeljetek az Úrnak!” Az „Úrnak” szó arra figyelmeztet, hogy az éneklésnek van egy speciális fajtája: amikor nem valamilyen emberi érzés késztet minket éneklésre, hanem az Úrnak énekelünk. Ez nem könnyű dolog: önmagában nem elegendő hozzá egy vallásos szövegű dal, hanem belső megváltozásra van szükség. A zsoltárok könyve ezt így fejezi ki: „Nyisd meg ajkamat, Uram, és dicséretedet hirdeti szám.” (51,17) Az Úrnak való éneklést meg kell, hogy előzze a szív megnyílása, majd az ajak megnyitása. Isten dicsőítése nem kegyes szövegek eléneklése, hanem belső változás, átértékelés eredménye. Az, amikor eljutunk arra a pontra, amelyet 348. énekünk így foglal össze: „Mit Isten tesz, mind jó nekem.” A látásmód változik meg: a sorsom, a rám nehezedő teher, sőt a halál is más színben tűnik fel.
Ez a fajta éneklés születésünktől fogva idegen számunkra. Az ember magától csak zúgolódik, hálátlan, keserű. Csukott ajakkal ül a templomban az énekeskönyv előtt. Nincs kedve énekelni. Békétlen, elégedetlen Istennel.
„Énekeljetek az Úrnak új éneket!” Itt az „új” szó nem az ének keletkezési idejére utal, hanem tartalmát jelzi. A régi tartalom: én magam. Vágyaim, lelkiállapotom, örömöm vagy bánatom. A régi azt jelzi, hogy még mindig magam körül forgok. Nem veszem észre Istent meg a másik embert. Az új ének azonban nem rólam szól. Nem én vagyok a téma, nem is az én vallásos érzéseim vagy a hitem. Az új ének egy felülről jövő üzenetet hordoz arról, hogy „Isten szeretet”. Ő lehajol hozzánk, és szeret minket.
Így lesz az új ének a gyülekezet énekévé. Ráébredés arra, hogy Isten önmagával és az emberekkel való közösségre teremtett minket.
Luther azt mondja: „Isten a zene által is prédikálja az evangéliumot.” Valóban: az evangélium olyan örömöt, békességet ad, amelyet az ember szavakkal csak nehezen tud kifejezni. A zene szép dallamai és tiszta harmóniái Isten szeretetét, jóságát jelképezik, azt a világot, amelyet Isten az embernek teremtett. A szépség, a rend, a harmónia világát.
Az evangélium népének lelki szükséglete az éneklés. Ebben fejezi ki háláját Isten jóságáért és örömét, mert megismerte Isten szeretetét. Énekeljetek! A gyülekezet éneke nem más, mint a hívő szív visszhangja, válasza Isten szeretetére.
Gáncs Aladár