A vasárnap igéje

HÚSVÉT ÜNNEPE UTÁN 4. VASÁRNAP (CANTATE)

Ünnep ez a mai vasárnap. Isten dicsőségét hirdeti minden: az eget és a földet betölti az öröm és az ujjongás. Uralkodik az Úr! Miért olyan nagy csoda ez? Mert Isten számtalanszor bizonyította már a történelem folyamán, hogy ő hatalmas és csodatévő Úr, és bizony mi sokszor megfeledkezünk róla. Tele vagyunk kétségekkel és kérdésekkel: mi lesz ebből a világból, és milyen életünk lesz ezután? Pedig tudjuk, hogy most is és mindörökké az Úr uralkodik, és az ő keze munkáját hirdeti az égboltozat, a föld, a hegyek, a tenger és remélhetőleg az ember is. Éppen erről van szó: mindenen, ami itt a földön él, Isten kezének nyoma látható. Aki szavakkal és énekkel, zenével, örömujjongással ki tudja fejezni Isten iránti háláját, az egyedül az ember.

„Énekeljetek az Úrnak új éneket!” – harsogja a zsoltár, és ezt kell ma átélnie minden gyülekezetben minden egyes embernek. Van, amikor nem elég a szó, csak énekkel és zenével tudjuk kifejezni érzéseinket, gondolatainkat. Ahogyan Isten kegyelme napról napra megújul, úgy kell megújulnia az őt dicsérő éneknek is.

A 96. zsoltárt olvasva azt gondolhatjuk, hogy itt egy csodálatos templomszentelési ünnepen vett részt a nép. Isten, a király trónra lép. Elfoglalja az egyedül őt megillető helyet, a trónt. Mindenki leborul előtte. Mindenki szent öltözetben, fejet hajtva, tisztelettel és félelemmel közeledik felé, mert ő erős és hatalmas, félelmetes és ítéletet tartó Úr. A mai ember azt kérdezheti: mi ebben a csodálatos? Miért kell dicsérni azt, aki félelmetes?

Isten számtalan esetben bizonyította már, hogy minden neki engedelmeskedik. Szavára jött létre az égboltozat, a hegyek, a vizek, a szárazföld és minden élőlény. Az is csak egy szavába kerül, hogy minden elpusztuljon. Isten szeretetét és kegyelmét mutatja, hogy még minden él és működik. Az ember is sok mindent létre tud hozni, sok mindent el is tud pusztítani, de akinek egyedül hatalma van mindezek fölött, az a Mindenség Ura és Teremtője.

Az a csodálatos, hogy ő semmit sem tesz titokban. Semmit sem tesz csupán a maga kedvtelésére, hanem mindent értünk cselekszik.

Isten azt akarja, hogy a neve ismert legyen minden ember előtt. Mert az ő nevében van üdvösségünk Jézus Krisztus által.

Ez a zsoltár evangélizációra hív minden istenhívő embert. Izrael népének is bizonyságot kellett tennie a többi nép előtt arról, hogy az ő Istenük az egyedüli Isten. Ők átélték a csodákat, tapasztalták, hogy mi mindenen keresztül vezette népét az Úr. Isten azt szeretné, ha minden más nép fiai – a pogányok is – megértenék, hogy csak ő az Úr. Aki átélt már valamit Isten csodálatos szabadításából, bűnbocsánatából, gyógyításából, az nem hallgathat erről, hanem bizonyságot kell tennie róla!

Cantate vasárnapja olyasmire szólít bennünket, amit – remélem – hogy nemcsak felszólításra teszünk: Szerezzetek Isten nevének dicsőséget, tiszteletet! Mindegy, hogyan: énekkel, zenével, szavalattal vagy örömteli bizonyságtétellel, csak történjen meg!

Óriási erőt ad az embernek az a tudat, hogy a mi Istenünk mindenre képes. Mert ő nem emberi kéz alkotása, mint a bálványok, hanem ő alkotott és tart fenn mindent. Számára mindannyian nagyon fontosak vagyunk, hiszen egyszülött Fiát adta értünk a kereszten, hogy általa üdvösségünk, örök életünk legyen.

Luther a Kis kátéban minden parancsolat magyarázatát ezzel vezeti be: „Istent félnünk és szeretnünk kell…” – mert ő nemcsak elvár tőlünk valamit, hanem ő előbb szeretett minket. Ezért tanít Isten igéje mindig a pozitív cselekvésre, jelen esetben az evangélium továbbadására. Uralkodik az Úr, nem nézi tétlenül a világ sorsát. Továbbra is benne bízhatunk, őt dicsérhetjük, előtte borulhatunk le, senki mást nem kell keresnünk, hogy a helyére állítsuk!

Azzal kezdtem: ünnep ez a mai vasárnap. Egyházaskozáron ezen a napon adunk hálát Istennek mindazért a sok munkáért, amelyet a templomunkon és a gyülekezeti termünkben, a parókián elvégezhettünk. Nálunk igazi templomszentelési ünnep lesz Cantate vasárnapja. Áldott legyen Isten neve, hogy mindeddig megsegített minket! Kívánom, hogy ezt az örömöt mindenki élje át, és ne csak ezen a vasárnapon!

Imádkozzunk!

Áldott légy, Urunk, ég és föld Ura, hogy nem feledkezel meg az emberről, kezed alkotásáról. Légy mellettünk örömünkben és bánatunkban, hogy mindig a te nevedet dicsérjük, mert egyedül te vagy szent, csodálatos Isten! Ámen.

Koskai Erzsébet