Kultúrkörök

„1973-ban a kisebbségben élő magyarság egyik tehetséges és bátor képviselője szólt a szocialista nemzetiségi elnyomás alatt élőknek a humánumról és szabadságról, s hogy bírni kell a küzdelmet, bírni mindhalálig…” (Debreceni Tibor, 2003)

Az idézett sorok jól jellemzik Galán Géza előadóművészt, a „monodráma” szerkesztőjét. Nem kevésbé jellemző az általa választott emlékezés címe: „Petőfi percei a segesvári ütközetben, ahogyan a költő és kortársai írásának ismeretében átélte Galán Géza”. Mi segítette ahhoz, hogy ennyire belehelyezkedjen Petőfi és kortársai érzés- és gondolatvilágába? Ezt ő maga mondta el minden szavára figyelő, értő hallgatóinak a történelmi falak között 2004. január 4-én.

– Első hallásra talán úgy vélik majd, hogy egy költészetellenes színpadi játéknak a tanúi, hiszen több mint 100 vers- és egyéb írástöredéket szerkesztettem egy képzeletbeli monológgá. A szándékom az volt, hogy a halála előtti perceinek lehetséges emlékfoszlányai, képzettársításai segítségével megidézzem a költő szellemét. S részben az is, hogy felelevenítsem a saját – 25-26 évesen megélt – élményeimet a 120 évvel későbbi forró napokkal, az 1968-as prágai tavasszal kapcsolatban… – fogalmazott a művész. Galán Géza drámai erővel hozta közénk Petőfi szellemét, mégpedig a költő pályájának különböző szakaszaiban írt versekkel, kortársak fel-felvillantott leveleivel, mondataival, a költői életműben felbukkanó humort sem nélkülözve. A kitűnő előadó közel hozta hozzánk a szívünknek mindig is kedves Petőfit és a kort is, mely sajnos oly sok hasonlóságot mutat saját korunkkal. A Pest-Budai Petőfi Egyesület már hagyományossá vált évenkénti baráti találkozóját a Pilvaxban a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatójának, dr. Ratzky Ritának a köszöntője után dr. Harmati Béla evangélikus püspök, az egyesület elnöke nyitotta meg. Beszédére vissza kell még térnünk, mert Petőfi emlékét, szellemét idézve – egyúttal a kultúrának, a tudománynak nemzetünk évezredes történelmében betöltött szerepét feltárva – mutatott rá mai kulturális életünk kétségbeejtő jelenségeire (a beszéd, a nyelv, az írás, a sajtó terén), hagyományaink elfelejtésére, szándékos elfelejtetésére.

Ezen a téli estén mélyreható elemzése és a Petőfi emlékét idéző „monodráma” elválaszthatatlan egységet alkotott.

Sch. P.