Napról napra

Új nap - új kegyelem
Hallgassatok rám, konok szívűek, akik messze vagytok az igazságtól! Közel van igazságom, nincs már messze, szabadításom nem késik. Ézs 46,12–13a (2Kor 4,8; Mt 3,13–17; Róm 12,1–3/4–8/ Zsolt 89,1–19) Konok szív, az önigazság tévútjai, és mi rá a válasz? Közel van az Úr igazsága, hamar eljön szabadítása ideje. Ki képes Istenen kívül így válaszolni a keménységre, a mozdíthatatlan önfejűségre? Az Úr türelme, irgalma csodája, hogy nem veri fejünkhöz tévedéseinket, hanem kiszabadít önigazságunk csapdáiból, és továbbsegít. >>

Liturgikus sarok

A gondozott orgona
Egyházi épületeink után az orgonák jelentik a legnagyobb anyagi értékünket. Háromszáznál is több templomunkban szólalnak meg hétről hétre. Az értékeket meg szoktuk becsülni: ha emlékek, vitrinben őrizzük, ha pedig használati tárgyak, akkor gondozzuk őket. >>

Élő víz

A tisztaszoba
Régen a falusi házakban volt egy tisztaszoba. Ebben nem tartózkodtak, vendéget is ritkán helyeztek el, esetleg ünnepnapokon fogadták itt őket borral, kalácscsal kínálva. A tisztaszoba a magasra tornyozott ággyal, a sok párnával, dunyhával a család anyagi helyzetéről is árulkodott. A fiókos szekrényen sorakoztak a komatálak, komaszilkék, amelyekre akkor volt szükség, ha gyermek született a rokonságban: ezekben vitték a gyermekágyas asszonynak az ebédet. >>

Beszélgetés a bibliaolvasó útmutatóval
Hány kéz nyúl érted minden reggel, hány szem betűzget minden este, útmutatásodat keresve! És e láthatatlan sereggel kapcsolod össze szívem-lelkem, kis Útmutató, ha kinyitlak. Mind velem egy forrásból ittak imádságos, figyelő ... >>

Heti útravaló
Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. (Róm 8,14) >>

Egyházunk egy-két hete

Adomány a német nyelv oktatására
A Soltvadkerti Evangélikus Óvoda az ünnepek alkalmából húszezer forintos pénzadományt vehetett át a Bács-Kiskun Megyei Német Egyesülettől. A német nyelvoktatás segítésére az alig két éve alakult egyesület több környékbeli óvodát is támogat ilyen ... >>

Munkaévkezdet az Üllői úton
Manapság (már? még?) kevés az olyan munkahely, ahol az Úr előtti elcsendesedéssel, áhítattal kezdődne a munkahét. A Magyarországi Evangélikus Egyház Üllői úti országos központjában minden hétfő reggel imára kulcsolódnak a kezek. Az esztendő első hétfőjén azonban nem a munkaidő kezdete előtt, hanem a délelőtt folyamán kerül sor az „évkezdő hétkezdésre”, hogy a némiképp külsőségeiben is ünnepélyesebb együttléten az egyházkerületek püspöki hivatalainak dolgozói is részt vehessenek. Ugyancsak hagyomány, hogy ilyenkor – az országos felügyelő mellett – egyházunk mindhárom egyházkerületének püspöke és felügyelője is köszönti a különböző munkaágakban szolgálókat. >>

Keresztutak

Protestáns unió
Hogy a múlt év végén Hollandiában három protestáns egyház – a teológiai nézetkülönbségeket félretéve – unióra lépett, arról egy rövid hírben már beszámoltunk lapunkban. Időközben megkaptuk Nagy Dorottya evangélikus lelkész tudósítását is, aki a helyszínen kísérte figyelemmel az egyháztörténeti jelentőségű eseményt. >>

Határtalan szeretetszolgálat
A hollandiai Kampennek – ennek a többségében református városnak – olyan jól szervezett szeretetszolgálata van, amely példaértékű lehet hazai gyülekezeteink előtt is. Az itteni diakóniai munka a gyülekezeti életből indult ki, és elsősorban a magyarországi és az erdélyi magyar keresztények felé irányul. >>

Reménység - döbbenettel
Egyre többet hallunk manapság a „hospice” mozgalomról. A többségükben keresztény vezetés alatt álló házakban a gyógyíthatatlan betegeket önkéntes munkatársak kísérik el szerető gondoskodással utolsó órájukig. Most olvasom, hogy már két ... >>

Németország - csökken az evangélikusok száma
Jelentősen csökkent az elmúlt két évben az evangélikus egyházközségek tagjainak száma Németországban. A németországi evangélikus egyház kedden nyilvánosságra hozott adatai szerint híveinek tábora 2002-ben csaknem negyedmillió fővel, 26,2 millióra csökkent. Egy évvel korábban a fogyatkozás 160 ezer fő volt. >>

Csak a kegyelem
Az esztergomi bazilikában pontosan egy esztendővel ezelőtt, 2003. január 11-én iktatták be érseki tisztségébe Erdő Pétert. Egyházunk küldöttsége is jelen volt az eseményen, amellyel mind a világi, mind az egyházi sajtó behatóan foglalkozott. Az érsek „programbeszéde” valójában igehirdetés volt Jn 14,23–29, illetőleg 1Jn 5,14–21 alapján. A beiktatását követő héten levélben köszöntöttem az érsek urat, egyúttal – évtizedes ismeretségünk alapján – interjút kértem tőle az Evangélikus Élet számára. (Ő szívesen vállalkozott rá, én azonban kórházba kerültem, így az interjú akkor nem készülhetett el.) A közelgő évforduló apropójából megismételt kérésemre az időközben bíborossá is kinevezett esztergomi érsek szinte postafordultával válaszolt, és levélben feltett kérdéseimre készségesen felelt. >>

Evangélikusok

Megemlékezés Kemény Lajosról
A fasori és Deák téri gyülekezetek képviselői vettek részt azon a megemlékezésen és koszorúzáson, amelyet 2003. december 14-én, temetésének 50. évfordulóján tartottak Kemény Lajos volt fasori és Deák téri lelkész, budapesti esperes, püspökhelyettes sírjánál a budapesti Új köztemetőben. Az alkalmon Szirmai Zoltán fasori lelkész igehirdetéssel, Cselovszky Ferenc Deák téri igazgató lelkész imádsággal, dr. Kéry Lajos egyházmegyei felügyelő, fasori másodfelügyelő megemlékezéssel szolgált. (A gyülekezetek és a fasori evangélikus gimnázium koszorúját dr. Gálos Miklós felügyelő és Szabó István gondnok helyezte el.) Az alábbiakban dr. Kéry Lajos emlékező beszédéből idézünk. >>

Egy gyülekezet kisugárzó ereje
Ha egy gyülekezet összetartó erőt, hitet, alkotókészséget, szeretetet sugároz, akkor a tagjai sokszor életük végéig kötődnek ehhez a testvéri közösséghez. Ilyen évtizedek óta tartó ragaszkodás fűzi a pestszentlőrinci egyházközséghez azokat, akik a negyvenes-ötvenes években konfirmáltak. Túl a hatvanadik-hetvenedik életévükön – ahogy ők hívják magukat: az „öreg konfirmáltak” – még mindig rendszeresen összegyűlnek a lőrinci templomban és a gyülekezeti teremben. >>

Tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben"
Nem az idézett igéről kell írnom, mégis szeretném, ha írásom tárgya a fenti ige fényében elérné a „híveket és a szíveket”. A kőszegi Evangélikus Szakközépiskoláról van szó, azon belül is egyik alapítványáról, amely a Gyurátz Ferenc Alapítvány a Fiatalok Támogatásáért nevet kapta... >>

e-világ

Újab szálak a (világ)hálón
Több mint egy éve az egyházunk informatikai stratégiájával foglalkozó bizottságban (melynek e rovat „gazdája” is tagja) fogalmazódott meg az ötlet: jó volna, ha több cikkben is szólnánk a jövő új lehetőségeit magában rejtő új tudományággal, az informatikával és ezen belül az internettel kapcsolatos kérdésekről. Azt szerettük volna, ha minél több olvasó, illetve egyházunk egyre több olyan tagja, aki eddig nem került kapcsolatba a számítógéppel és a világhálóval, közelebbről is megismerkedhetne velük, és megfelelő információk birtokába juthatna. Azt is célul tűztük ki, hogy olvasóink ne csupán az esetleges árnyoldalakról halljanak, hanem minél többen megismerjék az egyházunk által is nyújtott új tartalmakat. >>

Keresztgyalázások
Az óév utolsó napjaiban ismeretlenek összefirkálták a Jobbik Magyarországért Mozgalom által a pécsi Széchenyi téren felállított fakeresztet, valamint fekete festékkel öntötték le az Ágoston téren található, kőből készült feszületet. >>

A keresztek keresztjéről
„Hetedszer külsőleg is megismerhető a keresztényi szent nép az üdvösséges szent kereszten... >>

Európa éve
Emlékezetes, hogy az európai uniós népszavazáskor a történelmi egyházak egyértelműen az igen szavazatra biztatták a híveiket. >>

Keresztény szemmel

Nem árt megjegyezni!
Olvastam egy-két, Károlyi (Károli) Gáspárról készült írást. Közülük különösen nagyra értékelem a világhálón megjelent, lelkiismeretes, komoly kutatáson alapuló, „Károlyi Gáspár emlékezete” címűt. >>

Egy fontos ember vasárnapja
Átfordult a másik oldalára, és közben felpillantott az órára: fél hét volt. Ma vasárnap van – állapította meg, és aludt tovább. >>

A megbékélés háza
– Akkor hát minden jót – búcsúzott el a sofőr az ajtóban. Zavarában még kezet is rázott Márta nénivel, pedig amúgy nem tűnt tolakodónak. Látszott rajta, hogy ritkán járhatott ilyen helyen, szinte visszahőkölt a mindent átható gyógyszer- és fertőtlenítőszagtól. >>

Magunk mögött hagyni a múltat és átlépni a jövőbe
Vajon milyen mérleget készítesz a tavalyi esztendőről? Jó évnek tartod? Vagy talán az egyik legrosszabbnak, amely tele volt rengeteg problémával és küszködéssel? Persze az is lehet, hogy úgy gondolod: nem volt se túl jó, se túl rossz év. Tartogatott ... >>

A közelmúlt krónikája

Kőszegi ünnepi emlék
Hogyan készült Kőszeg a Megváltó születésére? Nos, a régi főtéren, a városháza előtt felállítottak egy adventi koszorút, melyet karácsonyig mind a négy vasárnap este körülálltak kicsik és nagyok, hogy a gyertyákat meggyújtva lélekben is együtt készüljenek az ünnepre. Mindig más-más felekezet lelkészének szolgálatával tartották ezeket a meghitt alkalmakat, így is kifejezésre juttatva az ökumenét. >>

E heti Luther-idézet

Luther-idézet
„Az írásban Isten karja Isten közvetlenül gyakorolt hatalmát jelenti. Csendben és titkon működik ez, s csak akkor vehető észre, amikor már végbement; ez a hatalom, vagyis az Ő karja csak hittel érthető és ismerhető meg.” Luther Márton: ... >>

Kultúrkörök

Emlékest - "monodrámával"
„1973-ban a kisebbségben élő magyarság egyik tehetséges és bátor képviselője szólt a szocialista nemzetiségi elnyomás alatt élőknek a humánumról és szabadságról, s hogy bírni kell a küzdelmet, bírni mindhalálig…” (Debreceni Tibor, 2003) >>

Lelkiismeret-ritkulás és önsorvasztó volnázás
Azt, hogy valakinek a lelke átment-e az isteni szeretet tüzén, nem arról lehet felismerni, hogyan beszél Istenről, hanem arról, hogy miként beszél a mindennapi dolgokról. Ez a Simone Weil-i gondolat jutott többször is eszembe Bodrog Miklós ... >>

Orgonahangverseny és könyvbemutató
Orgonakoncert és könyvbemutató – ritka társítás, olyan emberek gondolata, elhatározása, akiknek életében az orgona lélek mélyéig ható varázsa és a haza, a szülőföld szeretete, tisztelete eggyé olvad a szépség, a harmónia, a szabadság keresésével. Felfelé száll az orgonahang, felfelé a tiszta, szabad ég felé a repülő – „mint a madár”... >>

A pápának tetszett
A katolikus egyházfő sajtóforrások szerint megtekintette Mel Gibson ausztrál színész-rendező Passió című, Jézus Krisztus életének utolsó 12 óráját elbeszélő filmjét, amely már forgatása alatt is rengeteg vitát váltott ki. A jelentések szerint a pápa titkára arról tájékoztatta a Jézus-film producerét, hogy II. János Pál magánlakosztályában nézte meg az alkotást: nagy művészi erejűnek ítélte és „jóváhagyta” azt. >>

A vasárnap igéje

Fekete fényű lámpás?
A só sohasem veszíti el ízét. Megkövesedhet, szétmorzsolódhat, fel is oldódhat, de só marad, és megőrzi jellegzetes ízét. A só megízetlenülése – mint lehetőség – ellene mond a természet törvényeinek. >>

Oratio oecumenica

Oratio oecumenica
Urunk, Istenünk! Mérhetetlen nagy bizalommal és szeretettel fordulsz felénk, amikor sóként és világosságként szólítasz meg bennünket. Kérünk, add, hogy a tőled kapott bizalmat és szeretetet meg tudjuk élni és át tudjuk adni mindazoknak, akik velünk együtt élnek, és akiket ránk bíztál. Így visszük eléd kéréseinket. >>

EvÉlet - Lelki segély

EvÉlet - Lelki segély
Népszerű magazinok szakértői szívesen válaszolnak olyan olvasói levelekre, amelyek orvosi, pszichológiai vagy éppen grafológiai kérdésekkel keresik meg szerkesztőségüket. Mostantól az Evangélikus Élet hasábjain is bemutatkozik egy hasonló rovat. Hát már nekünk is muszáj a sajtópiac által diktált divatot követnünk? – vetődhet fel a kérdés. Nem, de arra az útkeresésre feltétlenül reflektálnia kell egy önmagára igényes egyházi lapnak, amely egyre inkább körvonalazódik olvasóiban: Mit jelent a hétköznapokban kereszténynek lenni? Hogyan és miben nyilvánul meg a Krisztus-hívő ember világnézete a gyakorlatban? Vannak-e biblikus és protestáns erkölcsiséget hordozó módszereink arra, hogyan tehetjük harmonikussá házasságunkat, hogyan neveljük gyermekeinket, milyen legyen a munkához, pénzhez, a szabadidőnk eltöltéséhez való hozzáállásunk, hogyan kezeljük az életünkkel együtt járó konfliktushelyzeteket, és mi segít veszteségeinket feldolgozni? Az Úr Jézus a főpapi imádságában erre kéri mindannyiunk Atyját: „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.” (Jn 17,15) Hitünk szerint hetilapunk minden cikke arról beszél, hogy miként követjük Krisztust ebben a világban, Istenünk gondviselésétől kísérve. Most szeretettel várjuk olyan leveleiket is, amelyek konkrét kérdéseket fogalmaznak meg, mert valós élethelyzetekben születtek, és arra keresik a sorsdöntő választ: merre, hogyan tovább a keskeny úton? A lelkész pedig a Szentírással a kezében, empátiával és Isten Szentlelkének a vezetését kérve válaszol, ha szükséges, szakértők bevonásával. >>