Oratio oecumenica

Urunk, Istenünk! Mérhetetlen nagy bizalommal és szeretettel fordulsz felénk, amikor sóként és világosságként szólítasz meg bennünket. Kérünk, add, hogy a tőled kapott bizalmat és szeretetet meg tudjuk élni és át tudjuk adni mindazoknak, akik velünk együtt élnek, és akiket ránk bíztál. Így visszük eléd kéréseinket.

A téged körülvett sokasághoz hasonlóan sokszor mi is félreértjük szándékodat. Mást vagy kevesebbet akarunk meghallani mindabból, amit te értünk tettél és mondtál. Az általad kijelölt utunk mellett saját ösvények után kutatgatunk. Kérünk, láttasd meg velünk igéd és valóságos jelenléted teljességét. Gyenge hitünkkel gyakran nem vagyunk elég bátrak ahhoz, hogy embertársaink felé forduljunk. Hamar megtaláljuk a kifogásokat, hogy inkább magunkkal foglalkozzunk. Kérünk, add nekünk bátorságodat, és tölts el bizalmaddal, hogy megtaláljuk a szereteted után vágyókat.

Könyörgünk, hogy egyenként és gyülekezeti közösségként eszközeid lehessünk a betegek gyógyításában, a gyászolók vigasztalásában, a reményt vesztettek és haldoklók erősítésében. Áldd meg gyülekezetünket, egyházunkat, az egész világ kereszténységét, hogy világossággá tudjon válni a sötétségben, éltető sóvá a földön. Áldd meg teremtett világunkat önzetlen emberi gondosodással, hogy utódaink is gyönyörködni tudjanak teremtésed csodájában.

Könyörülj rajtunk, irgalmazz nekünk, könyörülj rajtunk!