Élő víz

Este kimentem levegőzni a ház elé. Egyszer csak koppanásokra lettem figyelmes az eresz felől. Persze! Hiszen ilyenkor rajzanak a cserebogarak! Különös kis jószágok ezek. Négy évet töltenek több méter mélyen a földben, különféle alakokban. Legismertebb formájuk a csúnyácska kis hernyószerű mezőgazdasági kártevő, a pajor. Aztán egyszer csak előjönnek a kis lyukakon, hogy néhány órán át élvezzék a talaj feletti életet, sőt a repülést. Némelyiküknek még erre sem jut idejük, mert előfordul, hogy az első pillanatban elkapja őket egy madár vagy egy játékos kedvű kisgyermek. A gondosabb gazdák olykor tömegével szedik össze őket, hogy a baromfiudvar lakóinak készítsenek lakomát belőlük. Ha mindezt sikerül elkerülniük, akkor párzanak, hogy továbbörökítsék az életet, majd elpusztulnak.

Hasonlóan rövid életű a tiszavirág is, ám a föld alatt és a föld felett töltött idő aránya mégis a kabóca esetében a legmeglepőbb. Ez a különös lény ugyanis tizenhét évig fejlődik a föld alatt, néha több méter mélyen, hogy végleges formájában, kifejlett állatként néhány órányi orgia után élettelenül hulljon alá kitinváza.

Egy pillanat vagy egy örökkévalóság?

Az ember életének ideje hetven, vagy ha több, nyolcvan esztendő, melyet a föld felett, a nap alatt él meg. Közben sok csoda történik vele. Továbbadhatja például az életet. Mégis sokszor olyan befejezetlennek, átmenetinek érzi helyzetét, mint egy hernyó vagy egy lárva. Olykor pedig hosszú időre bebábozódik, megkeményedik. Aki kívülről szemléli, nem lát mást, mint egy merev falú, koporsóhoz hasonló burkot. Megtörténhet ez már a halál előtt is: lelkileg is bebábozódhat az ember. Belül azonban sok minden történik ez idő alatt. Isten tudja, hiszen ő a szívek és a vesék vizsgálója.

Hetven-nyolcvan év a nap alatt. Különböző stádiumokban: néha csúnyácska kis kártevőként, néha nagyon mélyre ásva magát. Évekig tart a fejlődése. Egészen addig, amíg végleg le nem veti porhüvelyét. Mi van azután? Pár órányi orgia a végső megsemmisülés előtt? Repülés egy mindaddig ismeretlen, csodálatos világban?

Sok mindenre tanítanak minket a kabócák és a cserebogarak. Életük nagy részét átmeneti állapotban töltik egy sötét, alvilági helyen, hogy azután néhány pillanatra élvezzék az igazi életet. Nekünk, embereknek pedig röpke hetven-nyolcvan évünk van arra – kinek több, kinek kevesebb –, hogy felkészüljünk az igazi életre. Ez azonban nem néhány pillanat csupán, hanem egy igazi örökkévalóság. Érdemes tehát okosan kihasználni az időt. Nagy a tét. Nagyobb, mint a cserebogarak és a kabócák esetében. Ők mégis mindent megtesznek azért a pár pillanatért. Hát akkor mi, emberek miért ne vágynánk az örök életre, ha egyszer Jézusban az Isten ezt készítette el nekünk?

Bartha István