Egyházunk egy-két hete
Zenés áhítat és köszöntés a teológián
Szokás szerint most is egy nagyobb szabású orgonamű, Buxtehude F-dúr toccatája nyitotta a programot, melyben az énekkar ma is tevékenykedő evangélikus szerzők – köztük a karvezető, Csorba István – pünkösdiének-feldolgozásaiból szólaltatott meg hármat. A liturgikus ének szeminárium műsorán a húsvét és az azt követő ünnepek énekei szerepeltek. A fúvósegyüttes Johann Gyula vezetésével három tételt játszott; mindhárom különböző korszakot és stílust képviselt. Az orgonaoktatás terén folyó munkáról Simon Attila, Adámi Johanna és Horváth Eszter játéka tanúskodott. Az igehirdető, Korányi András áhítata ahhoz a történethez kapcsolódott, mely szerint Pál és Szilász a börtönben énekelve és imádkozva dicsőítette Istent. Ezzel mutatott rá Cantate és Rogate vasárnap között az Istennel való kapcsolattartás két fontos eszközére, az énekre és az imádságra. A műsort Gombkötő Beáta klarinétszólója egészítette ki, és az énekkar által előadott két orgonakíséretes kompozíció, Cherubini és Bach egy-egy darabja zárta le.
Különleges aktualitást adott idei zenés áhítatunknak az, hogy együtt mondhattunk hálát Istennek Trajtler Gáborral, az egyházzenei tanszék alapítójával hetvenötödik születésnapja alkalmából. Reuss András, aki ez alkalomból köszöntötte az ünnepeltet, személyes hangon szólt arról, hogy Trajtler Gábor szerteágazó tevékenységének egyik különösen hangsúlyos területe a teológián 1967 óta végzett kitartó és színvonalas művészi és oktatói munka. Trajtler Gábor azokról a „meglepetésekről” tett tanúságot, melyeken keresztül ő érezhette magát megajándékozottnak: említette Deák téri tevékenységét, teológiai feladatait, munkatársait, tanítványait és az egyházi zene számára bővülő lehetőségeket. Az idei teológus zenés áhítaton nemcsak az ünnepelt szavaiból, hanem a hallgatók muzsikálásából is az sugárzott, hogy a szent zene forrása az Istentől való megajándékozottság érzése.
Finta Gergely
Regionális hozzárendelés: Evangélikus Hittudományi Egyetem