Keresztény szemmel
A vezető kéz
Már lassan fél év telt el azóta, hogy a szegedi klinika kardiológiai osztályán feküdtem szívpanaszaimmal. Az elmúlt fél év során többször eszembe jutott, hogy az akkor megtapasztalt csodálatos isteni vezetést megosztom másokkal, s bizonyságot teszek Istenünk szeretetéről.
Egy kétágyas szobába kerültem. A másik ágyból akkor készülődött haza a gyógyult beteg. Ám nem sokáig voltam egyedül. A mentő hozott be egy több mint nyolcvanesztendős asszonyt, ő lett a szobatársam. Mindjárt lélegeztetőgépre tették, mert nagyon fulladt. Addigra én már kipakoltam a holmimat; a Bibliámat és az Útmutatómat az éjjeliszekrényem középső polcára tettem. Amikor a szobatársam, Rózsika jobban lett, felült az ágyában, és megismerkedtünk. Az Útmutatómat és a Bibliámat meglátva boldogan kiáltott fel: „Hiszen maga evangélikus hittestvér!” Kitört belőle az ének: „Az Úr csodásan működik, de útja rejtve van…” Én is énekeltem vele. A kis betegszobából a folyosóra is kihallatszott az Úr Jézus dicsérete. Sokan odajöttek, bekukucskáltak, volt, aki bejött, leült, és hallgatott minket.
Ettől kezdve tíz napon keresztül együtt zengtük az énekeket. Rózsika egyébként sokáig a szegedi evangélikus gyülekezet tagja volt; szívesen mesélt erről az időszakról. Ahogyan múltak a napok, egyre ritkábban kellett használnia az oxigént. Láttam, amint a professzor asszony oda-odanézett: hát tényleg nincs rá szükség? Mindkettőnknek sokat jelentett az, hogy egymásban testvérekre leltünk. Csodálatos volt – kis szobánkba beköltözött az Úr Jézus szeretete…
A professzor asszony, amikor reggel bejött Rózsikához, mindig hozott valamit magával, amivel kedveskedhetett az ő idős nagynénjének. Ő mint orvos látta, hogy az orvostudomány segítsége mellett mit jelent az Istenbe vetett hit, reménység. Azután eljött a búcsú napja. Ha nem is gyógyultan, de gyógyszerekkel, tanácsokkal ellátva bocsátottak minket haza. Rózsikának is nehéz volt a búcsúzás, de azzal váltunk el, hogy „ha itt nem is, majd odaát találkozunk”.
Isten vezető keze így végezte el az ő csodálatos munkáját Rózsikában és énbennem. Isten útjai kikutathatatlanok, csak ő tudja, mire használ fel bennünket.
A nővérek többször mondták, hogy milyen öröm töltötte el őket, amikor felhangzott az ének: „Az Úr csodásan működik…”
Huley Alfrédné