Keresztény szemmel

Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel! – mondja a Seregek Ura. (Zak 4,6)

Pünkösd hetében az Útmutató reggeli igéi a megígért Szentlélek kitöltetésének különböző alkalmairól s így a keresztény egyház születésnapjáról szólnak. A Szentháromság harmadik személyének eljövetelét Jézus még szenvedése előtt megígérte: „A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő tanít majd meg titeket mindenre.” (Jn 14,26) Ígérete a feltámadása utáni ötvenedik napon, Jóel próféciája szerint teljesült be. A Szentlélek kitöltetése a zsidó pünkösdi ünnepen történt, szélzúgás és lángnyelvek kíséretében. A tanítványok „mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak” (ApCsel 2,4). Pünkösd második ünnepének igéjeként egy vallástételt olvasunk: „Simon Péter így felelt: »Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.« (Mt 16,16) Jézus egyházát olyan kősziklára építi, amelyen a pokol kapui sem diadalmaskodhatnak! Ezért él kétezer éve a keresztény egyház, melynek tagjainál „a kegyelmi ajándékok között ugyan különbségek vannak, de a Lélek ugyanaz” (1Kor 12,4).

A következő öt hétköznap reggel az ApCsel igéi alapján nyomon követhetjük a Szentlélek kitöltetésének csodáját a kereszténység elterjedésének első helyszínein. Péter és János szabadon bocsátása után a jeruzsálemi gyülekezet tagjai egy szívvel és egy lélekkel kiáltottak Istenhez. „Amint könyörögtek, megrendült az a hely, ahol együtt voltak, megteltek mindnyájan Szentlélekkel, és bátran hirdették az Isten igéjét.” (ApCsel 4,31) Samária is befogadta az Isten igéjét, ezért Péter és János elment hozzájuk. „Akkor rájuk tették a kezüket, és részesültek a Szentlélek ajándékában.” (ApCsel 8,17) Péter így számol be arról, hogy mi történt Cézáreában, a pogány Kornéliusz házában: „Amikor pedig elkezdtem beszélni, leszállt rájuk a Szentlélek, ahogyan ránk is leszállt kezdetben.” (ApCsel 11,15) Antiókhiában is sokan hittek, és tértek meg az Úrhoz. Barnabás Pált is magával vitte. „Így történt, hogy egy teljes esztendeig dolgoztak együtt a gyülekezetben, és igen nagy sokaságot tanítottak. A tanítványokat pedig Antiókhiában nevezték először keresztyéneknek” (ApCsel 11,26), azaz Krisztus-követőknek. Pál Korinthusban először a zsidóknak hirdette az igét, ám mivel azok ellene szegültek, a pogányokhoz fordult, és másfél évig tanította közöttük az Isten igéjét, mert hallgatott Jézus bátorító szavára: „Ne félj, hanem szólj, és ne hallgass: mert én veled vagyok, és senki sem fog rád támadni és ártani neked, mert nekem sok népem van ebben a városban.” (ApCsel 18,9–10) Mi is azért kaptuk (?!) a Szentlélek ajándékát, hogy komolyan vegyük Jézus ezen szavait. E szerint cselekedjünk itt és most, ahol élünk, ha újulást, ébredést akarunk munkálni környezetünkben! Kérjük: „Jövel, Szentlélek Úristen…” (EÉ 229,1)

Garai András