Oratio oecumenica

Mindenható, örök Isten! Gyermeki szívvel közeledünk a hatalmas titokhoz, amely belőled árad. Atya, Fiú, Szentlélek Isten: három a személy, mégis egy a lényeg. S közeledben megérezzük, milyen határtalan benned a szeretet, amint e háromság egységet alkot.

Példa és biztatás a számunkra, hogy különböző területekről érkezve, különböző elképzelések, tehetség birtokában is egy a lényeg: téged szolgálni szeretetben. Add, hogy belőled erőt merítve tudjunk, ha kell, háttérben maradni, egyenetlenségeket elsimítani, a jó földet előkészíteni. Őrizz meg bennünket a hamis elbizakodottságtól, a szereplési vágytól, a törtetéstől. Add szívünkbe a szolgálat alázatát és örömét, hogy az egyház úgy jelenjék meg az emberek előtt, mint ahol jó lenni, mert jelenléted békességet áraszt. Áldó hatalmadat kérjük a családi közösségre: az iskola kötöttségéből kikerülő gyermekek, a munkában elfáradt szülők, az időskor terheit hordozó nagyszülők számára. Add, hogy az összetartozás és az egymásért való felelősség növekedjék a családokban! Ugyanezt kérjük a gyülekezetekre: add, hogy széthúzás helyett a közös cél fűzze össze a szíveket. Hogy az ökumené se szóvirág legyen csupán, melynek kimondásába is gyakran beletörik a nyelvünk, hanem valóban fogadjuk el: a „más” is testvérünk Krisztusban.

Könyörgünk hozzád országunkért: a jövő vasárnap ismét megkérdeznek bennünket, de vajon tényleg számít-e a véleményünk?! Urunk, te valóban odafigyelsz az erőtlenekre, a nélkülözőkre, a kihasználtakra, a reményt elvesztőkre – add, hogy téged keressünk, benned bizakodjunk, s ne emberekben. Mert te teremtettél, váltottál meg és szentelsz meg minket, Istenünk. Ezért téged illet minden dicséret, dicsőség és a hálaadás. Ámen.