evél&levél

„A HIV-vírus Isten teremtménye. Pont”– írja Rozs-Nagy Szilvia és Lénárt Viktor a Szívvel, lélekkel, AIDS-szel… című cikkben (EvÉlet 2004. május 16.). „Nem szabad elfelejtkeznünk arról, hogy a baktériumok és a vírusok is Isten teremtményei, melyek a létükért és fennmaradásukért küzdenek” – hangzott el a dr. Papp Lajos szívsebészszel Minden kegyelem címmel készült interjúban (EvÉlet 2004. május 23.). Első olvasásra mind a két mondat ugyanazt állítja. Beszélgetek róla a családon belül és keresztény közösségben, többek között lelkésszel is. Valami ugyanis nem stimmel. Elolvasva és a Biblia tanításának mérlegére téve a két írást, be kell látnunk, hogy az AIDS-es cikk HIV-vírussal kapcsolatos állítása nem igaz, míg Papp professzornak a baktériumokról és vírusokról szóló mondata igaz. Miért gondolom, mondom mindezt?

A Bibliában a teremtésnél hétszer olvassuk azt, hogy „látta Isten, hogy ez jó”, illetve ezt: „És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó.” Ha ez igaz – márpedig keresztény ember nem indulhat ki másból –, akkor az élővilágban teremtett isteni rend is jó. E rendnek elemei, alkotói és részesei a baktériumok és a vírusok is, amelyek a dinamikus változásban lévő biológiai egyensúly (nem statikus egyensúlyról van szó) fenntartásának fontos szereplői. Vagyis annak, hogy egyes növény- és állatfajok tartósan vagy földi értelemben véglegesen ne jussanak domináns helyzetbe, hogy egyes növény- és állatfajok rövid időn belül ne pusztuljanak ki, valamint hogy a fajok láncolatában mindegyik maradjon meg addig, amíg a feladatát egy másik át nem veszi. Az élővilág egyszerűbb és fejlettebb szereplőinek Istentől a teremtésben kapott feladata ez.

Akkor tehát az AIDS betegséget okozó HIV-vírusnak meg a kolera, pestis, TBC stb. kórokozójának, illetve a rákkeltőknek is ez a feladatuk? Vajon ők is Isten teremtményei? Mennyiben igen és mennyiben nem? Azt mondhatjuk, hogy ezen vírusok molekuláit, genetikai szerkezetét is Isten teremtette – de nem az ember elpusztítására. Az embert szerető Isten nem tesz ilyet. Az ember a bűnbeeséskor – a teremtés után, azóta mindig és ma is – fellázadt és fellázad Isten ellen. E lázadásának következményei vannak: betegségek, háborúk, népirtások, szenvedés, a környezet manipulációja és pusztítása stb. A vírusok, baktériumok, gombák stb. akkor válnak betegségek kórokozóivá, amikor a bűn következményei lesznek. Isten nem HIV- és veszettségvírusokat, kolera- és TBC-baktériumokat teremtett, hanem a bűn eredményeként ezek az organizmusok azokká váltak. Meghalunk, pedig Isten nem teremtette a halált, csak az életet. A halál az Isten elleni lázadásunknak, vagyis a bűnnek következménye.

Isten azonban nem nyugodott bele abba, hogy a bűn fizetsége a halál legyen. Jézus Krisztust küldte el, hogy halálával megmentse a bűn következményeit viselő embert. Isten azonban nem kényszeríti ránk a kegyelmét: kéri, fogadjuk el, mert ő ingyen adja. Súlyosabb esetben a bűn külső következményeit az újjászületett ember is élete végéig hordozza, de a belső embere tiszta lehet, olyan, mint a ma született csecsemő (quasi modo geniti). A mennyei Atya szereti és magához hívja az AIDS-eseket, a TBC-seket, a leprásokat, a depressziósokat – de gyűlöli az AIDS-et és a többi nyomorúságot okozó bűnt.

Befejezésül egy személyes kérés. Rozs-Nagy Szilvia és Lénárt Viktor azt írják cikkükben, hogy az AIDS-eseknek „túl sok elutasításban volt eddig részük az egyház részéről”. Kérem, fejtsék ki, hogy mely egyház részéről érte őket elutasítás. Magyarországon az evangélikus egyház és gyülekezetei részéről hol és mikor tapasztaltak ilyesmit? Ha konkrét esetekről tudnak, osszák meg velem. Postacímem a szerkesztőségben megtalálható.

Garádi Péter (Biatorbágy)