Élő víz
Szivárvány
Nyári eső után olykor feltűnik a szivárvány. Gyönyörködve nézzük a színeket. A tudomány meg is tudja magyarázni és természetesnek tekinti ezt a szép optikai jelenséget. De gondolunk-e arra, hogy mi a jelentése, üzenete a szivárványnak? Isten azt mondta: „Nem átkozom meg többé a földet az ember miatt, bár gonosz az ember szívének szándéka (…). Amíg csak föld lesz, nem szűnik meg a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka.” (1Móz 8,21–22) Tehát Isten elhatározta, hogy többé nem lesz özönvíz, marad az évszakok rendje, hogy lehessen művelni a földet, amely megadja a termést.
Gondoljunk bele: esik az eső, és utána előbb-utóbb eláll. De mi van, ha nem? Ha eltelik egy hét, tíz nap, negyven nap, és már a háztetőkre kell menekülni? Ha nem áll el az eső, hova mehetünk reklamálni? Ha nem jó a cipő, a ruha stb., visszaviszem, reklamálok, majd a boltban kicserélik. De ha az eső nem áll el, hova és kihez mehetek reklamálni?
A szivárvány tanítani akar. Mire? Hogy a lényeges dolgok nincsenek a kezünkben. Hogyha eláll az eső – kegyelem. Hogyha az évszakok rendesen váltakoznak – kegyelem. Ha nem önti el özönvíz a házainkat – kegyelem. Tanít a szivárvány is, de lehet-e minket tanítani?
Az özönvíz története három fontos üzenetet rejt. (Most csak röviden utalunk ezekre.) Egyrészt azt, hogy Isten haragja valóság. Isten kimondja a megdöbbentő mondatot: megbántam, hogy embert teremtettem. Gondoljunk csak bele: Isten semmit nem bánt meg, amit teremtett (a tengert, a szárazföldet, a csillagokat, az állatokat, a halakat, madarakat stb.) – de az ember teremtését megbánta. Bejelentette: eltörlöm az embert. Noé ezt komolyan vette, és bárkát épített.
Másrészt azt is megtudhatjuk az elbeszélésből, hogy Isten érzülete az özönvíz után megváltozott. Nem törli el többé az embert, bár tudja, hogy az ember szíve gonosz, és az is marad. Emiatt sokszor kemény büntetéssel figyelmezteti hűtlenségére, de özönvízzel nem törli el az embert, mert ő a szövetségét megtartja, hiszen „nem ember az Isten, hogy hazudnék…” (4Móz 23,19).
Harmadrészt pedig tudnunk kell: a kegyelem nem arra van, hogy visszaéljünk vele. Róm 2,4-ben ezt olvassuk: „Vagy megveted jóságának, elnézésének és türelmének gazdagságát, és nem veszed tudomásul, hogy téged az Isten jósága megtérésre ösztönöz?” Isten nem kevesebbet tett a mi megmentésünkért, mint hogy új szövetséget kötött az emberrel, Fiának, Jézus Krisztusnak kereszthalála által. „Hogy az ő kegyelméből megigazulva reménységünk szerint részeseivé legyünk az örök életnek.” (Tit 3,7)
Gáncs Aladár