A vasárnap igéje

Szentháromság ünnepe után 1. vasárnap

Jézusban hangzik Isten legérthetőbb, legellenállhatatlanabb, hazahívó szava. Az ember csavarog, csángál, bóklászik, járja a maga útját. Ahogy a szólás mondja: nem hallgat se Istenre, se emberre. Az úgynevezett keresztény nyugat nagy része ezt teszi. Függetleníti magát az élő Jézustól (ugyanakkor vallásos), és menetel a pusztulás felé. Mai igénk részben erről a döbbenetes bolondságról szól.

Jézus kortársai, az „övéi” láthatták, hallhatták személyesen az Isten Fiát, a Megváltót, mégis elutasították, sőt megölték. János evangélista beszámol a Jézus és kortársai közötti kemény vitákról. A választottak nem fogadták el Isten megtestesült igéjét, üzenetét, felvették saját vallásukat, hittételeiket, Mózesüket álarcként. Jézust tévtanítónak, törvénysértőnek minősítették. Igénk a párbeszédnek azt a részét tartalmazza, amikor Jézus egyenesen azt vágja vádlói szemébe, hogy maga Mózes fogja az őt el nem fogadó zsidókat vádolni az Atya előtt, mert aki Jézust nem fogadja el, az Isten más megnyilatkozásait sem érti. Mózes Jézus előképe, előfutára volt. Ő volt az, aki vállalta az Isten népével való együttnyomorgást, aki kivezette Izraelt a kilátástalan fogságból, aki elrendelte a páskabárány feláldozását és a kecskebak (bűnbak) vétekáldozatát, aki jelezte, hogy Isten elküldi majd az igaz prófétát: „Prófétát támaszt atyádfiai közül Istened, az Úr, olyant, mint én, őreá hallgassatok! (…) Az én igéimet adom a szájába, ő pedig elmond nekik mindent, amit én parancsolok. És ha valaki nem hallgat igéimre, amelyeket az én nevemben mond, azt én felelősségre vonom.” (5Móz 18,15.18–19) Aki nem érti Jézust, nem ért semmit. A világmisszió ellenére is sokan vannak még olyanok, akik nem hallottak hiteles üzenetet Jézus Krisztusról. Most azonban nem róluk van szó, hanem a vallásos, a „spirituálisan nyitott”, az egyházban is megforduló emberekről, akik nem fogadják el Jézust Isten Fiának, az egyetlen Megváltónak, szabadítónak, útnak, igazságnak, életnek. Lehet, hogy beszédükkel elfogadják őt, de életükkel már – vagy még – nem.

Nem kerülhetjük ki igénk eredeti tartalmát, Jézus és a zsidóság kapcsolatát sem. Az evangélium előszavában ezt olvassuk: „saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt” (Jn 1,11). Igen, ez így volt, és ez a zsidóság igazi problémája, tragédiája. A joggal sokat emlegetett, szörnyű és igazolhatatlan holokausztnál is nagyobb tragédia ez, hiszen attól még, hogy mártírhalált hal, lehet üdvössége bárkinek, de Jézus nélkül, a Kijelentés szerint nincs üdvösség, nincs örök élet. Kétezer évvel ezelőtt is voltak és azóta is vannak úgynevezett Messiás-hívő zsidók, akik elfogadják Jézust megváltónak. Nem igaz tehát az a kategorikus kijelentés, hogy nincs olyan zsidó, aki hinne Jézusban. A zsidó nép vallási és egyéb vezetői azonban még mindig elutasítják őt. A zsidóságnak ma is Jézusra van szüksége, vagyis bűnismeretre, bűnbocsánatra, irgalomra, szabadulásra, katarzisra. Jézus azt mondta, hogy Mózesnek sem hisznek azok, akik neki nem hisznek. Hogyan lehetséges ez? Jézus, az Atya fia és küldötte, az isteni Messiás, aki telve volt kegyelemmel és az Atya lelkével, azzal a Lélekkel, aki Mózest is ihlette és vezette. Jézus képtelennek tartja azt, hogy aki a Lélek vezetése alatt van, az ne ismerné fel Mózesben (törvény) is és Jézusban (evangélium) is az Isten elküldött szavát.

A világ sebeinek gyógyulásához szükség van zsidó testvéreink megtérésére is. Szeressük őket, imádkozzunk értük, és hirdessük nekik tapintattal Jézust, az ő Messiásukat.

Mai igénk természetesen nemcsak a zsidóknak szól, hanem nekünk is, akik sokszor vagyunk „Isten-süketek” és „Isten-vakok”. Mi minden szolgál számunkra is „védelemül” az élő Jézus elől! Elbújunk előle a templomba, a szolgálatba, a Luther-kabátba, a tisztségekbe, a liturgiába, a teológia művelésébe. Ez a legnagyobb istentelenség, mert a kegyesség látszatát mutatjuk ugyan, de a szívünk már nem rajta csüng, nem őt imádja, nem neki engedelmeskedik. Isten ma is szól, és hív minket megtérésre, megújulásra. Magunktól nem jutunk igaz megtérésre. Ehhez is a Szentlélek munkájára van szükségünk, aki nem a bódulat és a rajongás lelke, nem az elvont, életidegen „miszticizmus kozmikus szelleme”, hanem a bűnismeret, a bűnbánat és az új élet lelke.

Imádkozzunk!

Urunk, köszönjük élő szavadat, amely megtérésre hív minket. Előtted nincs értelme annak, hogy színészkedjünk, hiszen ismersz minket. Ismered a bűnnel való kiegyezésünket, hazugságainkat, gyengeségeinket. Drága Jézus, Isten áldott Fia, aki eljöttél a betegekért, bűnösökért, könyörülj rajtunk, mert nélküled elveszünk! Áraszd ki ránk az Élet Lelkét, hogy vezessen el minket minden lényeges felismerésre. Kiáltunk hozzád zsidó testvéreinkért! Tudjuk, halálosan szereted őket is. Adj nekik is hitet Jézusban, hogy legyen békességük és életük. Szabadíts meg mindannyiunkat a gőgtől, adj alázatos, téged el- és befogadó szívet. Dicsőíttessék meg szent neved bennünk és általunk! Ámen.

Szeverényi János