Kultúrkörök

A királyi udvartartásokhoz ősidők óta hozzátartozott az udvari zenészek és énekesek jelenléte. A királyi dalnokok megénekelték az uralkodó nemes jellemvonásait, felidézték győzelmes csatáinak emlékét, sőt, ha kellett, édes-bús dallamokkal felüdítették, megvigasztalták a szívét. Az alábbiakban azonban nem földi király dalnokairól lesz szó, hanem az életünk egyetlen királyáéról: Jézuséról.

A Cserhát üdén zöld fennsíkján terül el az a kis nógrádi település, amelynek 1786-ban emelt temploma adott otthont az idén már hatodik alkalommal megrendezett Nógrád megyei kórustalálkozónak. A mintegy háromszáznegyven fős evangélikus község lélekszáma a jelentős vendégsereg érkezésével megkétszereződött; ez már önmagában is pünkösdi élményt jelentett. Hát még amikor több száz torok, szépen kimunkált emberi énekhang hívogatta a drága Vigasztalót Agárdi Andrásnak, Ősagárd polgármesterének az orgonakíséretével: „Isten élő Lelke, jöjj, áldva szállj reám, égi lángod járja át szívem és a szám!” (EÉ 244)

A jelen lévő ünneplő gyülekezet valóban átélte pünkösd, a vigasztaló Szentlélek kiáradásának testvéri egységet teremtő, ma is tapasztalható csodáját. A házigazda helyettes lelkész, Szőkéné Bakay Beatrix Jn 14,15–18 alapján tartott igehirdetése abban is megerősítette a hallgatóságot, hogy a Szentlélek Úristen ma is szállást vesz az emberi szívben, hogy pártfogoljon, segítsen, vezessen és vigasztaljon. Kiáltanunk kell az Úr Lelkéért, mert ahhoz, hogy világunkban eligazodhassunk, az igazság, az erő és a józanság Lelkére van szükségünk.

A vendéglátó gyülekezet nevében Laczkovszki Zoltán felügyelő köszöntötte az egybegyűlteket a 150. zsoltár szavaival, majd a Nógrádi Egyházmegye esperese, az ősagárdi születésű Szabó András helyezte a pünkösdi gyülekezet szívére azt a drága üzenetet, hogy az Isten-dicséret megerősíti bennünk Krisztus beszédét. Kiemelte, hogy ma, amikor csupa természetellenes, mesterséges dolog vesz körül bennünket, értékelnünk kell azt, ami hamisítatlan és valódi. Műzene helyett hallgassuk és műveljük az igazit, amely gyönyörködteti a szívet.

Szabó Andrásné, megyénk egyházzenei életének felelőse őszinte örömének adott hangot, amiért évről évre több kórus alakul Nógrád gyülekezeteiben. Míg tavaly négy, idén már hat énekkar érkezett a találkozóra. A köszöntő szavak után szép rendben bemutatkoztak a királyi udvar dalnokai: Ősagárd, Balassagyarmat, Egyházasdengeleg, Lucfalva, Szügy és Vanyarc többszólamú vegyes karai. Repertoárjuk színgazdagságát bizonyítja, hogy a reneszánsz kórusműtől Beethoven, Praetorius, Sibelius, Kodály Zoltán és Halmos László művein át az evangélikus korálokig hallgathatott vallásos tárgyú kórusműveket a vendégsereg. A komoly felkészülést, az érzelmileg telített, lélekben átélt előadást – a megszokottól eltérően – minden esetben tapssal jutalmazta a nagyszámú gyülekezet.

A kórusok seregszemléje után minden jelenlévő bekapcsolódhatott a felséges Isten, a hatalmas Király dicséretébe egy közös kánon eléneklésével.

Az eseményen megtapasztalt lelkesedés reményt ad arra, hogy minden részt vevő testvérünk a saját gyülekezetében a királyi udvar dalnokaként zengi továbbra is az Úr dicséretét. És arra, hogy ebbe a dicséretbe minél többen bekapcsolódnak megyénk határain túl is, szerte az országban; hogy Túrmezei Erzsébet Hit által című versének soraival elmondhassuk:

„Egy himnuszt hallok elnémíthatatlan

századokon át új meg új alakban.

Az énekes nemegyszer névtelen.

Nem is ő énekel: a kegyelem!

S az egész földről láthatatlan karban

száll az ég felé a csodálatos dallam,

és a fül fenséges harmóniát hall.

Figyelj! »Hit által, hit által, hit által!«”

Szőkéné Bakay Beatrix