A közelmúlt krónikája

Ezen a héten minden délben a pilisi evangélikus templom harangja szól a Kossuth rádióban.

A Pest megyei nagyközség a Gödöllői-dombság és a Pesti-síkság találkozásánál, a fővárostól 45 kilométerre délkeletre fekszik. III. Béla király cisztercieket telepített ide 1184-ben. Az apátság templomában helyezték örök nyugalomra II. Endre feleségét, Gertrúdot. A tatárok elpusztították a kolostort, ám IV. Béla 1253-ban helyreállíttatta. A törökök 1526-ban felgyújtották a falut, és a földdel tették egyenlővé. Puszta hely volt egészen a 18. század elejéig, amikor is a terület földbirtokosa, Beleznay János 1720-ban Nógrád megyei tót evangélikusokat telepített ide. A pilisi evangélikusok ettől az időponttól írják immár háromszáz esztendős történelmüket.

A település neve szláv eredetű, és kopár helyet jelent. Kármán József, a magyar irodalom egyik úttörője 1795-ben Pilisen írta a Fanni hagyományai című lélektani regényét.

A ma is látható evangélikus templomot 1784 adventjének második vasárnapján szentelték fel. Harminckét méter magas, karzattal körülfutó tornyát csak három évvel később, 1787-ben építették fel.

A toronyban három harang lakik. A délidőben megszólaló 3 mázsa 72 kilós harangot az eredeti, 1771-ben öntött harang darabjaiból Wasler Ferenc mester öntötte újra 1863-ban Pesten.

Regionális hozzárendelés: Pilisi Evangélikus Egyházközség