Egyházunk egy-két hete

A Szentlélek és az egyház

(…) Előtérbe került a karizmák fontossága. Nem lehet elvárni, hogy a szolgálatok sokféleségében mindenki egyaránt jó igehirdető, lelkigondozó, szervező menedzser, ifjúsági munkás, hitmélyítő és misszionáló adottságokkal rendelkezzék. Nem lehet elvárni, hogy csak a papság, a lelkészek végezzenek ilyen irányú szolgálatot.

A római katolikus egyházon belüli úgynevezett lelkiségi mozgalmak jelzik, hogy a világi hívek hányféle munkát és szolgálatot vállalhatnak magukra a megfelelő előkészítés, az olykor fáradságos, de később jó gyümölcsöket érlelő tanulás és imádság áldásaként. A Fokoláre mozgalom, a családsegítő közösségek, az ifjúság közötti szolgálat mind-mind egy-egy világi testvér vezetése alá tartozik.

A karizma nem a nyelveken szólás, a kényszerű gyógyítás kierőszakolása vagy a mindenáron való térítés igyekezete, hanem a Lélektől kapott ajándékok továbbadása a hit ismeretében, a kegyesség gyakorlatának a megmutatásában, a lelki értékek utáni vágyódás felkeltésében. Bár vannak olyan, számunkra talán szokatlan jelenségek, mozdulatok, mint a felemelt kéz, a vallásos könnyűzene átéléssel való éneklése, az ismétlődő imádságoknak a lélek mélységébe hatoló módszere (…) – nem szabad visszariadni ezek láttán. Inkább azon kellene elgondolkodnunk, vajon miért passzívabbak a protestáns kvietizmustól megnyugodott híveink? Miért lehet őket olyan nehezen aktivizálni akár saját családjukban is?

Úgy tűnik, valamennyi felekezetben jelzésértékűek azok a megnyilvánulások, amelyek a Lélek kényszerítő ereje alatt készek tenni az evangéliumért és dolgozni az egyházért. Nem szabad ezeket elhessegetni magunktól, hanem inkább fel kell készítenünk rájuk a híveket, főként a városi gyülekezeteinkben. Szentlélek nélkül nincs egyház, nincs hit. A Szentlélek nélküli kezdeményezések az emberi erőlködés fanyar és fogyaszthatatlan termékei. Ahol azonban a Lélek fú, ott engedni kell munkájának, teret kell adni neki az ifjúság tagjai és a felnőttek között.

Ide tartozik a hozzánk anglikán közvetítéssel érkezett Alfa mozgalom terjedése is. Ebben az ismeretlenek egybeterelgetése, barátságok szövődése előzi meg a Krisztussal való őszinte, mély barátság megkötését. Ez a módszer segítségünkre lehet a nagyvárosokban és a főváros rengetegében élő, egymástól elidegenedett, magányos emberek összegyűjtésében, megszólításában.

Az elmúlt év főbb eseményei

Egyházunkban kiemelkedő fontosságú esemény volt a Székesfehérváron megrendezett evangélikus országos találkozó, melyet eredményesnek, tartalmasnak, folytatásra méltónak ítéltünk mindnyájan. Szükség van ilyen nagyszabású rendezvényekre. Mind a helyi gyülekezet, mind az ország evangélikussága lelkileg meggazdagodva térhetett vissza otthonába, azzal az elhatározással, hogy szívesen vállalja a Krisztus-követés keskeny útját. Az egyre több lakóhelyváltozással, a kényszerű költözésekkel együtt járó világunkban az új gyülekezetbe való bekapcsolódást is segítheti egy-egy regionális vagy országos találkozó megragadó élménye.

Nem kevésbé fontosak a határon túli nemzetközi konferenciáink. Ezek közül ki kell emelni a Lutheránus Világszövetség 10. nagygyűlését, melyen a „Gyógyulást a világnak” mottó vezérgondolata határozta meg a közel ezer résztvevő tanácskozását. (…)

Az Európai Egyházak Konferenciájának (KEK) 8. nagygyűlésén – melyet a norvégiai Trondheimben tartottak – kontinensünk gondjai kerültek előtérbe, különös tekintettel az EU bővülő feladataira és lehetőségeire. Ez év tavaszán e szervezet egyik bizottsága már éppen itt, Budapesten tartotta tanulmányi ülését. A KEK külön irodát is berendezett fővárosunkban egy angliai baptista lelkész vezetésével.

Legfőbb örömünk azonban az, hogy az evangélium szolgálata folytatódott az igehirdetésben, a szentségek közös ünneplésében, a tanításban, a különböző közösségek testvéri együttműködésében. Élnek gyülekezeteink, és – bár különböző körülmények között – szolgálnak is. Oktató-nevelő munkájukat hűségesen teljesítik iskoláink, óvodáink, s szeretetotthonainkban továbbra is folytatódik az idősekről és a sérült gyermekekről való gondoskodás. (Ezekről a munkaágakról külön jelentésekben tájékozódhatnak a testvérek.)

Az elmúlt esztendőben két jelentős építkezés kezdődött meg. Így került sor a balatonszárszói Evangélikus Országos Konferencia- és Missziói Otthon felújított és kibővített épületének átadására. A 300 millió forintos összköltségű beruházást bajor evangélikus testvéreink finanszírozták. Köszönetet mondunk érte az Egyház Urának és a német egyháznak. Ugyancsak elkezdődött az Evangélikus Hittudományi Egyetem kollégiumának bővítése. Az új épületszárny 60 fő elhelyezését biztosítja. Azt reméljük, hogy ez év szeptemberében átadhatjuk rendeltetésének az új kollégiumi részt. Ezzel régi elhelyezési gondjaink válnak megoldottá.

A lelkésztovábbképzés intézményének rendszeresítése érdekében kerül sor az úgynevezett Lelkészakadémia munkájának megkezdésére, amely a tapasztalatok birtokában feltehetően néhány év múlva válik majd igazán jól bejáratottá, és jelenthet nagy segítséget a gyakorló lelkészi szolgálatban. Lelkészeink belső fáradtsága és az erkölcsi értékek lazulása elengedhetetlenné teszi ennek a posztgraduális intézménynek a létrejöttét.

Az új liturgia területén végzett felelős szolgálat ismertté tétele és fogadtatása sok kívánnivalót hagyott maga után. Új érlelődési folyamat kimunkálására és fokozatos ismertté tételére van szükség ahhoz, hogy lelkészeink és híveink készek legyenek egy gazdagabb, elmélyültebb, ökumenikusabb liturgia elfogadására. Bizonyos vagyok abban, hogy Isten elhozza ezt az időt egyházunkban. Ő tudja, hogy mikor.

Két területen kell előbbre lépnünk. Az egyik a cigányok között végzett szolgálat. (…) A másik terület a diakónia, a szeretetszolgálat.

Ökumenikus kapcsolataink egyházvezetői szinten zavartalannak mondhatók. Az elmúlt héten részt vettünk a Magyar Katolikus Rádió felszentelésén és üzembe helyezésén. Az új rádióadón a többi felekezet is megszólalási lehetőséget kapott. Ez a kiváltság testvéri gesztusként már az egri katolikus rádió működése során is megadatott számunkra.

Katolikus testvéregyházunk a Vatikán képviseletében megkezdte tárgyalásait a magyar kormánnyal. Ennek részleteit még nem ismerjük, de az egyenlő elbírálás elve alapján a mi kapcsolatainkra és megállapodásainkra is kihatással lesznek. (…)

Milyen legyen a Magyarországi Evangélikus Egyház?

a) Legyen nyitott mindenki előtt, aki az evangélium bátorító szavára és vigasztaló igéjére vágyakozik. Hirdesse bátran, jó szívvel és igaz meggyőződéssel, hitelesen és megalkuvás nélkül az örömhírt.

b) Legyen öntevékeny, a munkában másokat megelőző és nem másokra

váró.

c) Legyen jó, derűs légkörű, megbocsátásra kész, a másik véleményét toleráló.

d) Legyen a lehetőségeket igénybe vevő, a kor kihívásaira választ adó.

e) Legyen vendégszerető, magyar hagyományainknak és a péteri intésnek megfelelő.

f) Legyen önfenntartásra törekvő!

Jelentésem végére érvén köszönöm egyházunk egészének, minden kedves testvérünknek a szolgálatát a három egyházkerületben, a 16 egyházmegyében, a közel 300 anyagyülekezetben, 500 templomunkban és a szórványokban, az írott és elektronikus médiumokban, a 38 tanintézményben, a szeretetotthonokban. Mindnyájunknak szabad tudnia, amit Jézus Urunk ad biztatásként szívünkbe: „Aki nekem szolgál, azt megbecsüli azt az Atya.”

D. Szebik Imre