A hét témája

Figyelembe véve saját egyházunk, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház helyzetét, valamint a többi testvéregyház érdekeit, megmaradásunk, létünk és jövőbeli szolgálatunk kérdéseit – azaz Isten ügyének szolgálatát e világban –, örülök, hogy konferenciánk nyitónapján a Tradíció és hagyomány a lutheránus identitás megőrzésében témakört tárgyalhatjuk.

A tradíció, a hagyomány megőrzése – ehhez aligha fér kétség – lehet megtartó erő, ugyanakkor gátló tényező is, amely nem engedi befogadni az újat...

Természetesen minden egyházban, illetve országban másképp tétetik fel e kérdés. E vonatkozásban Pál apostol kijelentését érzem időszerűnek: „Mindeneket megpróbáljatok, és ami jó, azt megtartsátok.” Véleményem szerint (…) azon közösségek számára, amelyek többszöri kisebbségi sorsban élnek (…), amelyek a lét és nemlét határain vergődve küzdenek megmaradásukért – nevezetesen a lutheri örökségben, valamint a nemzeti mivoltukban és az anyanyelvükben való megmaradásukért – e témakör ismerete különös jelentőséggel bír. (…)

Köztudott, hogy ma az ökumenikus törekvések jelen vannak egyházaink életében. Ez nagyon áldásos dolog, ugyanakkor félő – főleg a kis egyházak esetében (gondolok itt a mi szórványhelyzetünkre) –, hogy a nagy ökumenizmusban feloldódunk, és e nemes mozgalom oltárán feláldozzuk önmagunk értékeit. A mi egyházunkra – szórványunkra, kicsinységünkre, erőtlenségünkre – mindig az a félelem nehezedik, hogy amennyiben nem ragaszkodunk hagyományainkhoz, ősi tradícióink megőrzéséhez, könnyen feloldódhatunk a nagy egyházak, a nagy közösségek olvasztótégelyében, s így fokozatosan elveszíthetjük lutheri örökségünket, identitásunkat. Számunkra mindez azért is tragikus lenne, mert lutheri identitásunk, evangéliumi hitünk feladása nemcsak a hit, de nemzeti mivoltunk és anyanyelvünk feladásával is járna. Számtalan szomorú példa bizonyítja ezt…

(...) Ezért is kísérem megkülönböztetett érdeklődéssel az előadásokat, abban a reményben, hogy a közös hitbéli öszszefogás által mindannyian gazdagodhatunk lélekben. Hogy ezáltal nagyobb odaadással tudjunk küzdeni megmaradásunkért, vagyis az evangélium szellemében tudjuk szolgálni egyházaink javát – Isten dicsőségére.