A hét témája

Az első dátum 1931. Az ekkor Helsinkiben rendezett finnugor kulturális kongresszuson lelkészi delegációk – közöttük magyarok is – részt vettek.

1937-ben Budapesten már lelkészkonferenciát tartottak nagyszámú résztvevővel. A rendezvényre a magyarokon kívül 77 finn és 27 észt lelkész érkezett vasúton. A konferencia után a vendégeket tizenkét napos országjárásra vitték.

1. nyarán a finnországi Lappeenrantában egy kisebb lelkészcsapat – 14 finn, 11 észt és 9 magyar – tartott táborozó lelkészkonferenciát.

A II. világháború és következményei sajnos csaknem harminc évig megakadályozták a közös konferenciák folytatását. 1968-ig kellett várni arra, hogy 20 finn és 30 magyar résztvevővel megrendezhessék a következő konferenciát Budapesten. Ezután újra hosszabb szünet következett.

1. júniusában ismét Finnország, Iisalmi adott otthont az eseménynek. Hála Istennek, bővült a résztvevők köre: Észtországból és Erdélyből is érkeztek vendégek. Igaz, az erdélyi magyar testvérek hivatalosan nyaraláson vettek részt a finn egyház meghívására – csak így kaptak kiutazási engedélyt a román hatóságoktól.

Az 1985 nyarán Budapesten rendezett összejövetel észt küldöttségében helyet kapott az akkori Szovjetunióban élő inkeri finnek képviselője is.

1. augusztusában a finnországi Kouvolában találkoztak az evangélikus nyelvrokonok. Ennek a konferenciának az újdonsága az a felszabadultság volt, amellyel az észtek érkeztek – derűlátásuk megalapozott volt.
2. nyarán – a konferenciák történetében először – a felszabadult és független Észtország evangélikus egyháza volt a házigazda Otepää-ben, Tartu közelében.
3. június végén ismét Budapesten van a sor. A magyarok kérték még így Otepää-ben, mivel �93-ban úgy tudtuk, hogy �96-ban Budapesten lesz a világkiállítás. Nagyszerű élményekkel lehetett volna tehát a vendégek programját gazdagítani. A világkiállítás elmaradt. A konferenciát a korábban meghatározott időben és helyen megtartottuk.
4. július, Finnország, Lapua. Történelmi jelentőségű nyilatkozat hangzik el az erdélyi magyar evangélikus egyház részéről: a következő lelkésztalálkozót Erdélyben kívánják megrendezni. A meghívás természetesen lelkes fogadtatásra és egyhangú támogatásra talált.
5. júniusában tehát a konferenciák történetében először Erdély szellemi fővárosa, Kolozsvár adott otthont az evangélikus nyelvrokonok találkozójának. Mint Lapuában, itt is helyet kapott az inkeri küldöttségben a kis ugor népcsoportok misszióját is gondozó mordvin evangélikusok képviselője.
6. Reméljük, hogy az észt evangélikus egyház meghívására Isten segítségével újra összegyűlhet a nyelvrokonok és hittestvérek hét évtizedes múltra visszatekintő konferenciája.

Baranyai Tamás