Élő víz

Krisztus mondja: Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. (Mt 11,28)

Szentháromság ünnepe után a második héten az Útmutató reggeli igéiben nagy vacsorákra, hálaáldozati lakomákra szóló meghívásokat olvashatunk, amelyek mind előképei a mennyei örömvacsorának. Jézus hívása kétezer éve szüntelenül hangzik felénk, nem mondhatjuk tehát, hogy nem kaptuk meg a meghívót! „Boldog az, aki Isten országának vendége.” (Lk 14,15) Csak meghívottak vagyunk, vagy résztvevői is az utolsó idők nagy vacsorájának (azaz az örök életnek), amely már el is kezdődött? A zsidókból és a pogányokból lett keresztények egyformán teljes jogú tagjai Krisztus gyülekezetének. A Lélek által ő a sarokköve Isten hajlékának. A Szentháromság Isten gyermekei ezért „többé nem idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek” (Ef 2,19). Az Atya a vacsora órájában elküldte Fiát a meghívottakhoz: „Jöjjetek, mert már minden készen van!” (Lk 14,17) Ne mentegetőzzünk!

A bölcsesség így hívogat házszentelőjére: „Jöjjetek, egyetek kenyeremből, és igyatok fűszerezett boromból!(…) A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme” (Péld 9,5.10). Mózes gyilkol, és elmenekül Midján földjére. Ott megitatja Reuél pap juhait, aki ezért ezt mondja leányainak: „Hívjátok ide, és egyék velünk!” (2Móz 2,20) S Mózes elfogadta a vacsorameghívást… „Egyszer Anna fölkelt, miután ettek és ittak Silóban” (1Sám 1,9) az ünnepi áldozati lakomán, és fiúgyermekért könyörgött az Úrhoz. Fiát, Sámuelt hálából az Úrnak ajánlotta fel. Sokáig Erzsébetnek sem volt gyermeke, ám Isten meghallgatta férje, Zakariás pap könyörgését. Keresztelő János születésnapjának emlékünnepén – Jézus születése előtt hat hónappal – Zakariás énekéből az utolsó ószövetségi próféta küldetéséről így olvasunk: „Te pedig, kisgyermek, a Magasságos prófétája leszel, mert az Úr előtt jársz, hogy előkészítsd az ő útjait, hogy megtanítsd népét az üdvösség ismeretére, bűneik bocsánata által.” (Lk 1,76–77) A feltámadott Krisztus országának első „lakója” az a gonosztevő, aki magát a jogosan kapott méltó ítélet alatt lévőnek tartja, de mégis merészen azt kéri az ártatlantól: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz királyságodba.” A Király válasza minden bűnbánó bűnösnek szól: „Ma velem leszel a paradicsomban.” (Lk 23,42–43) Az Éden kertjéből kiűzetett bűnös ember Jézus vére által megtisztulva immár bűntelenül visszatérhet az Istennel való tökéletes szeretetkapcsolatba! A hozzá való hazatérésről Jeremiás így jövendölt: „(…) az Úr megszabadította népét, Izrael maradékát! (…). Olyan lesz a lelkük, mint az öntözött kert, nem hervadoznak többé. (…) Örömet szerzek nekik, (…) népem pedig jóllakik javaimmal.” (Jer 31,7.12–14) „Már elmegyek az örömbe, / Paradicsomnak kertjébe, / a boldogultak helyére.” (EÉ 508,1)

Garai András