Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2004 - 25 - A Twenty Singers Bandet a barátság tartja össze

Evangélikusok

A Twenty Singers Bandet a barátság tartja össze

Dalolni jó, együtt dalolni pedig az egyik legnagyobb élmény a világon. Tudják ezt a Twenty Singers Band tagjai is, ezért állnak össze időnként egy kis közös muzsikálásra. A tehetséges fiatalok nem csupán saját maguknak játszanak: a kiskőrösiek nem kis megelégedésére a Ten sing csoport egykori tagjai a településen élőket is megörvendeztetik egy-egy koncerttel.

– Másfél évvel ezelőtt néhányan úgy döntöttünk, hogy ha időnk engedi, öszszejövünk egy kicsit zenélni. Sajnos nagyon sokan elkerültek az egykori csapatból – főiskolára járnak, külföldre mentek –, de mivel tartjuk a kapcsolatot egymással, össze tudunk hozni egy-egy időpontot a közös muzsikálásra. Ilyen alkalom volt a városi napokon való fellépésünk is – meséli Szlovák Péter, az együttes oszlopos tagja.

– Milyen hangszereken játszotok?

– Tóth Erzsébet a billentyűsünk, és emellett vokálozik, Markó Attila gitározik, Kis Viktor a basszusgitár mestere, Nádasdi Péter a dobosunk, én magam gitározom és énekelek. A vokált Turcsán Rita és Polereczki Sándor is erősíti.

– Milyen repertoárral készültök a fellépésekre?

– Alapvetően pop-rock zenét játszunk, műsorunkat nagyrészt népszerű énekesek (mint például Ákos, Charlie) dalaiból vagy híres együttesek számaiból állítjuk össze, de egy-két ismeretlenebb szerzeményt is játszunk. A dalok kiválasztásakor arra törekszünk, hogy mindenképpen legyen valami mondanivalója annak, ami a színpadon elhangzik. Emellett saját dalokat is előadunk. Persze az is nagymértékben meghatározza a számok kiválasztását, hogy milyen alkalomból lépünk fel. Ilyenkor tematizáljuk és sorrendbe állítjuk a dalokat. Az is előfordul, hogy filmvetítéssel vagy háttérképek megjelenítésével illusztráljuk a koncertet. Az „ír esten” például, ahol csak ír népzenei feldolgozásokat játszottunk, ír népköltészeti alkotásokat, történeteket is szőttünk a dalok közé. Az előadás után diavetítéssel egybekötött élménybeszámolót is tartottam írországi utamról.

– Hol szoktatok találkozni?

– A KIE-házban szoktunk próbálni. Amióta létrejött ez a „szabadidőcentrum”, azóta ez lett a főhadiszállásunk, s minden külön értesítés nélkül tudjuk, hogy szombat esténként lehetőségünk van egy kis közös muzsikálásra. Itt szövögetjük terveinket, komponáljuk a dalokat, készülünk a fellépésre. Nagyon jó kapcsolat alakult ki közöttünk, s bár érdeklődésünk szerint sokfélék vagyunk, a légkör, a barátság összetartja a csapatot.

Boda Zsuzsa (Kiskőrös)