evél&levél

A Magyar értelmező kéziszótárban világos meghatározást találunk arról, hogy mit ért a magyar ember a házasságon: férfinak és nőnek jogilag elismert és szabályozott életközösségét; e közösséghez kapcsolódik a gyermekáldás lehetősége. Nemrégiben több újság is olyan megfogalmazásban közölt egy hírt, amely arról árulkodik, hogy nem ismerik vagy nem akarják ismerni e szó használatának a szabályait, illetve hogy nem forgatják az értelmező szótárat: szenzációként tálalták, hogy Amerikában az „egyneműek” is köthetnek házasságot.

A magyar nyelv szabályai szerint házasságot csak férfi és nő tud kötni. Az egyneműek barátságot, élettársi kapcsolatot, szövetséget stb. köthetnek, de házasságot nem. A gyermekáldás náluk természetesen nem lehetséges. Lehet, hogy az angol nyelvben nincs meg ez a nemi megkülönböztetés, de aki magyarra fordít, ne ferdítse el a magyar fogalmakat helytelen használattal. A házasságot és az élettársi kapcsolatot ezért nem szabad összekeverni, fából ne akarjunk vaskarikát csinálni!

Mire jó az eddigi világos, egyértelmű fogalmakat összekeverni? Kinek jó ez? Vagy megint az ördög, a Diabolosz (a név jelentése: összekeverő) munkájával találkozunk? Ez a mostani hírverés legyen számunkra figyelmeztetés: nem biztos, hogy automatikusan jó az, ami külföldről jön, még akkor sem, ha egyenesen Amerikából érkezik hozzánk. Ezért legyünk öntudatosak, vizsgáljuk meg, hogy mi a jó, és mi a rossz, és merjünk a rosszra határozott nemet mondani.

Így tudunk gyerekeinknek utat mutatni; a szülők példamutatása és élete még ma is – minden ellenkező híresztelés ellenére – igen fontos a fiatalok számára. Természetesen sok emberben van homoszexuális hajlam, mint ahogyan a szerzés, a lopás hajlama is ott rejlik mindannyiunk életében. De ha gyerekkorunktól tudatosítják bennünk a „Ne lopj!” parancsolatot, akkor a hajlam nem lesz olyan kísértéssé, amely később beárnyékolná életünket. A sokszor példaként emlegetett homoszexuális művészek és mások életét közelről megismerve látjuk, ők is mennyire szenvedtek attól, hogy fiatalkorukban nem álltak ellent ennek a kísértésnek. Világosan meg kell mondani továbbá azt is, hogy egy idegen gyerek felnevelése nem oldja meg egyszerűen a gyermektelenség kérdését.

Döntéseinknél mi figyelünk a kor szellemére is, de számunkra a bibliai útmutatás a döntő. Istenünk az áldását és a szaporodás ígéretét a férfi és a nő kapcsolatára adta, és ezzel földi küldetésünk egy részét határozottan megmutatta. Ezért örülök nagyon, hogy a református testvérek zsinata ebben a nagy „összekeverésben” egyhangúlag, ország-világ előtt, határozottan kijelentette, hogy számukra a homoszexualitás mint életvitel a teológián is elfogadhatatlan, noha tudják, hogy Jézus Krisztus a homoszexuálisokért is meghalt, és őket is meg akarja menteni.

Missura Tibor (Budapest)