Keresztény szemmel
Röfögő ballagók...
Túl vagyunk már a ballagás idején, sőt sok helyen már az érettségi is lezárult. Idén egy különös élmény részese lehettem. Nyitott ablakom mellett ülve különös hangra figyeltem fel. Ablakunk alatt egy bohócruhákba öltözött, sárga esernyőt tartó diákcsapat vonult. Nem tudom, melyik gimnáziumból jöttek. A hangra lettem figyelmes. Éneklés, dalolás, szavalás helyett röfögtek. Csak ez az egy hang hallatszott. A röfögés a szótárak szerint a disznó szaggatott hörgése, vagy morgásszerű állati hang – általában. Más hang ez, mint amely a végzős diákok ünnepélyes búcsúztatásán hallható a vonuló, kissé szomorúan búcsúzó diákság ajkáról. Később megtudtam, hogy ez a különös rendezvény a hivatalos ballagás előtti úgynevezett „bolondballagás” volt. A jelenség meggondolkoztatott. A ballagás, úgy látszik, más értelmet nyert…
Változik azonban a „ballagás” szó tartalma is. Volt, aki azt hitte, egészen kimegy a divatból ez a régi szokás, hiszen az érettségi súlya sem a régi már. Akinek „csak” érettségije van, nehezen tud elhelyezkedni valamilyen szellemi pályán. Az érettségi értékvesztése miatt a ballagás is leértékelődött. Ráadásul ma már az óvodások és az általános iskolások is ballagnak, sőt a főiskolások és egyetemisták is. Egykor a vén diák búcsúzott, és lépett ki a nagybetűs Életbe. Igazgatók lírai szavakat kerestek, komoly intelmekbe fogtak, szülők, testvérek, kedvesek zsebkendőbe rejtették arcukat. Volt valami megfoghatatlan ünnepélyesség a ballagásban. Az Evangélikus Élet május 23-i száma (11. oldal) az iskolai élet még mindig legszebb ünnepének, hangulatos, érzékeny búcsúnak nevezi a ballagást, mely egyben a virágok ünnepe is (vagy a virágárusoké?). Mindezt el lehet mondani bölcsődések, óvodások, elemi iskolások ballagásáról is?
Engem korábban már az is zavart, hogy a régi latin diákének, a Gaudeamus igitur (Vigadjunk tehát…) soraiba ez is belecsúszott: „filiszter leszek magam is”. Micsoda perspektíva! A „filiszter” szó egyértelműen nyárspolgárt jelent; német és héber eredetű, nem túl igényes kifejezés, amely mára teljesen kiüresedett.
Egy idő óta új jelenség tűnt fel a hivatalos ballagás előtt: mókás, vidám, bolondos nap, amelyen jelmezekben, gyalogosan vagy autókon vonuló fiatalok hangosan, néha szilveszteri trombitával tülkölnek, máskor gitárral kísért énekekkel különcködnek. Kedves diákgyerekek őrjöngnek ilyenkor, de a tomboló életöröm és jókedv mögött valami életellenes lázadást érzek, az egykor ünnepélyes aktus megcsúfolását. Többek között ezt is elvesztették a múlt örökségéből. Röf-röf-röf – hallottam a vonuló diáksereg ajkáról. A disznó mint diákideál? A röf-röf az emberi szó helyettesítése? Elgondolkoztató!
H. K.