Kultúrkörök

Tegnap harangoztak, holnap harangoznak… – ez a címe a Magyar Nemzeti Múzeum, az Országos Öntödei Múzeum és a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal együttműködésében létrejött tárlatnak. A cím idézet: Ady Endre Kis, karácsonyi ének című versének első két sora.

A harangok évszázadokon át meghatározták a mindennapi élet ritmusát, figyelmeztettek a tűzre, a pusztító vízre, a közeledő ellenségre.

A kiállításon az érdeklődők megtudhatják, hogy egy harang elkészítése több hónapig tartó, rendkívüli gondosságot igénylő munka, illetve megismerkedhetnek a harangöntés munkafázisaival.

Makett szemlélteti a középkori harangkészítést. A 12. századi munkafolyamatról Teophilus szerzetes korabeli leírása is fennmaradt. Az érdeklődők fotók, szöveges tablók segítségével betekintést nyerhetnek a mai Magyarország területén lévő, a szatmári béke (1711) előtt öntött harangok védetté nyilvánításának folyamatába. Térkép mutatja be, hogy az egykori Magyarország területén hol működtek harangöntő műhelyek. Láthatók a néhai mesterek pecsétjei, valamint a szakmával kapcsolatos okiratok, regulák is.

A legenda szerint a harangot az itáliai Campana tartománybeli Nola városának püspöke, Paulinus találta fel a 4. században, egy álombeli látomástól ihletve. Állítólag ezért „campana” a harang latin, illetve olasz neve.

Kisebb harangokat és csengőket Elő-Ázsiában már több ezer évvel Krisztus előtt is használtak. A görögöknek és a rómaiaknak is voltak csengőik, de a harangok Nyugat-Európában a kereszténységgel terjedtek el. Magyarországon már az első térítők megismertették a harang szavát.

A harangkiállítás szeptember 12-ig tekinthető meg az I. kerületi Táncsics Mihály utca 1. alatti Örökség Galériában.

(MTI)