Kultúrkörök

A Deák téri evangélikus templomban június 7. és 13. között immár 15. alkalommal rendezték meg a budapesti Bach-hetet. Jubilál a gyülekezet ének- és zenekara, a Lutheránia is: a közelmúltban ünnepelte alapításának századik évfordulóját. Így indokolt és érthető, hogy a program összeállításakor az együttes fellépései különleges hangsúlyt kaptak.

A Bach-hét első hangversenyén, melyet D. dr. Harmati Béla püspök nyitott meg, a Magnificat és a BWV 29-es kantáta, a Wir danken dir, Gott csendült fel. Ismét megfigyelhettem a dr. Kamp Salamon által vezényelt Lutheránia énekkar senkivel össze nem téveszthető interpretációinak sajátosságát: a művek értelmezésének és megszólaltatásának teológiai megalapozottságát. Ahogyan Johann Sebastian Bach zenéje, úgy a Lutheránia előadásai is érthetetlenek Luther tanításának ismerete nélkül. „Isten Igéje igényli, hogy hirdessék és énekeljék, mert a hangok élővé teszik a szöveget” – írja a reformátor. A kantáta kitűnő választásnak bizonyult; nagyszabású nyitókórusa a Bach-hetet záró H-moll mise zenei anyagában szólalt meg ismét – immár latin szöveggel –, szépen keretezve az ünnepségsorozat alapgondolatát, a hálaadást és Isten magasztalását.

A Magnificat tizenkét zeneszámból áll, éppen ezért Bach ebben a művében minden más hasonlónál jobban törekszik a rövidségre, a koncentrációra, alkalmat adva ezzel a kórus és a zenekar tagjainak és a szólistáknak egyéni képességeik bemutatására. Így csodálhatták meg a hallgatók Zádori Mária és Gémes Katalin csengő hangú, plasztikusan megformált szólóit. Marosvári Péter előadásában elevenen jelent meg a székükről letaszítottak képe. A tartalmilag is fontos szavak (potens, magna, sanctam) tudatos és árnyalt koloratúráinak finom egyensúlya jellemezte Moldvay József szólóját, míg Németh Judit alt áriája Bach emberséges szívének együtt érző melegével ajándékozta meg a hallgatóságot. A kórus kiváló tételei közül külön is kiemelendő a „fecit potentiam” erőteljes, ritmikailag kifogástalan, fölényes, a kemény disszonanciákat értelmesen hangsúlyozó előadása. Mindehhez a Weiner-Szász kamaraszimfonikusok igényes hangszeres szólói és egyénien szép vonóshangzása társult.

Június 8-án került sor Szalai Antal hegedűművész szólóestjére, melyen az E-dúr és a D-moll partita mellett a G-moll szólószonáta hangzott el. Csak gratulálhatunk a művészeti vezetőnek, dr. Kamp Salamonnak, amiért volt bátorsága ahhoz, hogy fiatal művészeknek adjon lehetőséget. Nem túlzás, azt mondani, hogy a hallgatóságnak páratlan élményben volt része, hiszen kivételes intonációs tisztaságban, gyönyörű tónusban szólaltak meg e rendkívüli zenei és technikai nehézségeket támasztó művek; ez elsősorban a művész hangszertudásának és csak másodsorban Stradivarijának köszönhető.

Június 9-én Bach három gambaszonátája szólalt meg José Vázquez és Dobozy Borbála csembalóművész tolmácsolásában. A csembalószólam kiírt felső és alsó szólamot tartalmaz, míg a gamba hallhatóan e kettő között, alt és tenor fekvésben mozog. A csellóhoz hasonló hangszer finom ezüstös tónusát különösen jól egybe lehetett olvasztani a csembaló hangjával. Parádés együtt muzsikálásnak lehettünk fültanúi ezen az estén. A művekre való tökéletes ráhangoltság, kivételes precizitással megoldott trillák, átmenetek és zárlatok jellemezték a kamaraestet. A különleges hangszín mellett a lírai jellegű tételek folyamatossága és átélt interpretációja e két művész előadásában felejthetetlen marad.

Június 10-én a ritkán hallható Musikalisches Opfernek örülhetett a Bach-hét közönsége. A késői Bachnál a zenei szerkesztés súlypontja a kontrapunktikus gondolkodásra helyeződik át, melyből olyan remekművek születtek, mint a Hatszólamú ricercar. Ennek Elek Szilvia általi megszólaltatása méltó volt a mű mesteri tömörségű polifón szerkezetéhez.

A hétvége szólistája Gyöngyössy Zoltán fuvolaművész volt, először mint Sebestyén János kamarapartnere, azután pedig mint a fuvolára készült versenyművek szólistája. A hangszer fölényes birtoklása, a lélegzetelállító technikai tudás éppúgy jellemezte a játékát, mint a kivételes formálás és muzikalitás. A versenyművek megszólaltatásában kitűnő partnerei voltak: Somogyi Péter és Juniki Spartacus (hegedű), valamint Dobozy Borbála (csembaló).

A 15. budapesti Bach-hét koronája kétségkívül a június 13-án megszólaló H-moll mise volt, mely nemcsak a bachi életmű, hanem az idei hét összefoglalásának is tekinthető, hiszen a Lutheránia és a Weiner-Szász kamaraszimfonikusok mellett az első est szólistái is részt vettek a mű előadásában a Magyar Bach Társaság elnökének, dr. Kamp Salamonnak a vezényletével. Aki e művet csak egyszer is hallotta, tudja, hogy az emberi szellem legnagyobb alkotásáról van szó. Ahogyan a mű megszólalt, az egyaránt méltó volt Johann Sebastian Bachhoz, a 15. budapesti Bach-héthez és a százéves Lutheránia énekkarhoz.

Gratulálunk, és hálás szívvel mondunk köszönetet a most már nemzetközi rangú rendezvényért és a magas művészi színvonalú zenei, illetve lelki és szellemi munkáért a budapesti Bach-hét művészeti vezetőjének, dr. Kamp Salamon országos egyházzenei igazgatónak. Köszönet illeti a szervezésben részt vevőket és az igehirdető lelkészeket – Gáncs Pétert, Szirmai Zoltánt, Tamásy Tamást, Hafenscher Károlyt, Mekis Ádámot, Krähling Dánielt és Zászkaliczky Pétert – is. Öröm volt hallani, látni és megtapasztalni annak az erőnek a jelenlétét, mely mindannyiunkat a teremtő Isten közelébe hív.

Károly Andrea

Regionális hozzárendelés: Pesti Evangélikus Egyház Deák Téri Egyházközség