evél&levél

Nem csupán a köteles tisztelet mondatja velem, hanem valóban örülök, hogy id. Pintér Károly lelkésztársam írásban reagált kérdésfölvetéseimre. Köszönöm. Egyetlen kijelentésében vitatkozom csupán bírálómmal, miszerint gondolataimat nem konfrontáltam volna a Szentírás tanúságtételével. A cím mellett olvasható mottó ugyanis éppen ezt a célt kívánta betölteni. Itt – a szövegkörnyezetet is figyelembe véve – még egyszer idézem: „Gondolj Teremtődre ifjúságod idején, míg el nem jönnek a rossz napok, és el nem érkeznek azok az évek, melyekről ezt mondod: nem szeretem őket! (…) A por visszatér a földbe, olyan lesz, mint volt, a lélek pedig visszatér Istenhez, aki adta. Igen nagy hiábavalóság, mondja a Prédikátor, minden hiábavalóság!” (Préd 12,1.7–8)

A Pintér Károly által említett különféle vallások, filozófiai rendszerek igazságtartalma, megértésük hogyanja, elfogadásuk vagy elutasításuk merőben személyes természetű ügy, s mivel magam nem vagyok érintett bennük, ezért ezekre nem tudok reagálni. Vitapartneremmel ellentétben nem tisztelem annyira a hozzám képest „másként” gondolkodókat. Sőt az összes többi eszmerendszerhez viszonyítva evangélikus keresztény létünk drága „többleteként” tartom számon a l�art pour l�art gondolkodás, a kérdezés, a kétkedés, valamint az ezzel szükségszerűen vele járó vitatkozó-érvelő dialogizálás „luxusát”. Írásom egyik eredményeként – ha nem is mindjárt „végeredményeként” – már ez a kis nyilvános dialógus sem jelentéktelen.

Gondolataim „provokációja” nyomán azonban egy igen szép vallástétel is megfogalmazódott Jézus Krisztusról, amellyel – mivel meggyőződéses keresztény hívő vagyok – boldogan azonosulok.

Bartha István