Keresztutak

»Viseljetek gondot magatokra és az egész nyájra…« (ApCsel 20,28)

Az Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesület (EBBE) júniusi összejövetelének témája a presbiterek szolgálata volt. Az alkalom kezdőáhítatával Földvári Tibor, a pasaréti református gyülekezet lelkésze szolgált. A napi program bevezető előadását Mikó László, a Magyar Református Presbiteri Szövetség missziói titkára tartotta.

A lelkész a bevezető áhítat alapigéjeként István vértanú bizonyságtételét (ApCsel 7,17–34) olvasta fel. Mózes története arra tanít, hogy Isten a nép nyomorúságával is annak szabadítását munkálja. Istennek eszköze volt Mózes, később azok lettek a tanítványok is, napjainkban pedig a gyülekezetek vezetői, presbiterei – folytatta. Mózes a történet elején, 40 éves korában még nem volt alkalmas arra a feladatra, amelyre őt Isten kiválasztotta. Az Úr tovább képezte, alakította őt, és újabb negyven év elteltével már rábízhatta a nép vezetését. A sátán erőteljes támadásai ellenére is megállhatunk, nem kell elbuknunk, támaszkodhatunk Isten ígéretére – fejezte be áhítatát Földvári Tibor.

Mikó László rövid bemutatkozásából megtudtuk, hogy életének meghatározó eseménye tizenhét éves korában történt: ekkor jutott hitre, és nyert kegyelmet Jézus Krisztusban. Most nyugdíjas; aktív korában fémfizikával foglalkozó kutatómérnök volt. Mondanivalójának összefoglalójaként az ApCsel 20,28-at olvasta fel, amelyben Pál apostol az efezusi vénektől búcsúzva mondja: „Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett.”

A missziói titkár előadásában kifejtette, hogy a presbiternek őrállói, vigyázó szolgálata van: vigyáznia kell önmagára és a rábízott gyülekezetre, mert a sátán mindenkit személy szerint támad. A szövetséget azért alakították, hogy a presbitereket az őrálló szolgálatra felkészítsék, és benne megerősítsék. A Református Presbiteri Szövetség nem része az egyházi hierarchiának, hanem a gyülekezeteket, az egyházat szolgáló független szervezet. A tagság önkéntes, de az egyházzal munkaviszonyban álló személy nem lehet tagja a szövetség vezetőségének.

Az embereket megszólító egyházi szolgálat színtere a gyülekezet, ott van szükség hívő, aktív presbiterekre. A református egyház gyülekezeteiben 17 ezer presbiter van, akik között az egyház tagjainak minden „színárnyalata” megtalálható: tradicionalisták, liberálisok, pietisták, fundamentalisták. A szövetség azon munkálkodik, hogy minden presbiter elkötelezett, hívő szolgája legyen az Úrnak. Ezt a célt szolgálják az egyházmegyei, egyházkerületi vagy országos szintű presbiteri konferenciák is. (Az előadónak éppen az ilyen konferenciák szervezése az egyik fő feladata.)

A presbiterek felkészítése céljából a szövetség Presbiterképzési Bizottsága tanfolyam jellegű előadás-sorozatokat rendez, amelyeken a gyülekezetek mindennapos szervezési, igazgatási feladatai és anyagi forrásainak a kezelése mellett nagyon jelentős súllyal szerepelnek a lelki-szellemi élettel – például a gyülekezetlátogatással, a lelkigondozással, a gyülekezeti imaközösségekkel – kapcsolatos kérdések is. Talán hangzatosnak tűnő, de komolyan megfogalmazott céljuk az, hogy „váljon minden presbiter gyülekezete misszionáriusává”. (Érdemes megemlíteni, hogy a Kárpátaljai Református Egyház minden presbitere számára kötelezően előírja egy 102 órás presbiterképző kurzus elvégzését.)

A szövetség kiadványokkal is igyekszik segíteni a presbiterek munkáját: évente hat alkalommal folyóiratuk jelenik meg Presbiter címmel (évi előfizetési díja ezer forint). A gyakorlati feladatok megoldásában segít a Presbiteri kéziköny; hasonló célú sorozatuk a Presbiteri Füzetek. Ezeken kívül alkalmanként megjelenő hasznos és aktuális kiadványaik is vannak – tudták meg a jelenlévők Mikó László előadásának végén.

Az ilyen alkalmakon kialakult szokás szerint a beszámolók végeztével kérdések hangzottak el, amelyekre az előadók örömmel és őszintén válaszoltak. Földvári Tibor hozzászólásában kiemelte: nagyon fontosnak tartja, hogy a presbiter a lelkésszel együtt végezze a gyülekezet szolgálatát. Továbbá legyen teológiailag is képzett, alkalmas a tanításra.

A jelenlévők nagyon hasznosnak ítélték a református testvérek beszámolóját; őszintén örülhettek eredményeiknek, annak, hogy ilyen mértékben sikerült aktivizálniuk a nem lelkész munkatársakat. Mint többen is megjegyezték, jó lenne, ha a mi egyházunkban is erőteljesebben folyna a lehetőségeinkhez, adottságainkhoz igazodó, hasonló jellegű és célú munka.

Dr. Győri József