EvÉlet - Lelki segély

„Vidékről nagyvárosba került, kisgyermekes anyuka vagyok. Férjemmel együtt szeretjük az életet, a szórakozást, a jólétet, és olyan szexuális szabadságban élünk, amelyet az egyébként nem hívő szüleim is elutasítanak. Az egyetemi évek alatt megismerkedtem a leszbikus szerelemmel, és a férjemmel néha más párokkal is találkozunk… A barátnőm időnként elvisz magával a templomba, ahol egyszerre érzem magam jól is és kellemetlenül is. Akik arra kérnek, hogy keresztelkedjem meg, és csatlakozzam a gyülekezethez, nem ismerik a titkaimat. Kérem, segítsen nekem tisztázni a paráznaság fogalmát. Szeretném tudni, hogy mit is ért ezen a Biblia.”

Kedves T.! Bevallom, néhány hétig vívódtam azon, hogy vajon hetilapunk hasábjain keresztül kell-e válaszolnom a levélben feltett kérdésre, vagy helyesebb, ha inkább magánlevélben teszem meg ugyanezt. Ne értsen félre: nem valamiféle egyházi prüdéria késztetett erre, még csak nem is arról van szó, hogy vallomása annyira megbotránkoztatott volna, hogy jobbnak láttam a fél szememet becsukni és az egész dolgot elhallgatni olvasóink előtt… Késlekedésem oka inkább az volt, hogy nem tartottam tipikus és sokakat érintő kérdésnek az ön problémáját. Márpedig egyik fő célkitűzésem, hogy a Lelki segély rovatban elsősorban olyan kérdések kerüljenek elő, amelyek gyakran fölvetődnek bennünk, és amelyek tisztázása sokakat segít a helyes, Isten szerinti útra rátalálni. De ha már a rovat „kulisszatitkaiból” felfedtem egyet, hadd avassam be egy másikba is önt és kedves olvasóinkat: Isten Szentlelkének a vezetésére figyelek a témák kiválasztásakor és a kérdések megválaszolásakor. Így nem tarthatom véletlenszerűnek, hogy az elmúlt héten több, a paráznaság bűnének csapdájába jutott felebarátom segélykérő kiáltása jutott el hozzám. Sajnos van közöttük olyan is, aki „meggyőződéses hívőnek” vallja magát. Ezért úgy éreztem: eljött az ideje annak, hogy a legszélesebb nyilvánosság előtt is szóljunk erről a témáról.

A paráználkodás Istennek a Tízparancsolatban kinyilatkozatott törvénye által tiltott, házasságon kívüli nemi érintkezés (2Móz 20,14). A fogalmat az ószövetségi próféták gyakran használják jelképes értelemben, hogy kifejezzék vele Izraelnek az Úrral szembeni hűtlenségét (Ez 16). Pál apostol óva int a paráznaság bűnétől: „Kerüljétek a paráznaságot! Minden más bűn, amit elkövet az ember, kívül van a testén, de aki paráználkodik, a saját teste ellen vétkezik.” (1Kor 6,18) Érdemes még fellapozni az Újszövetség lapjait és kikeresni a következő igehelyeket: 1Kor 6,9.15–16; 2Kor 12,21; Gal 5,19 és Mk 7,22. Az ókori pogány bálványáldozati kultuszok többnyire szexuális kicsapongásokkal jártak együtt, amelyek az élő Isten előtt egyértelműen utálatosak (3Móz 19,29; Jer 2,20 és Jer 3,6), hiszen ezeknek a gyakorlása beszennyezi azt a szövetséget, amelyet Isten az ő kiválasztott népével kötött. Isten ugyanis úgy tekint népére, mint a vőlegény a menyasszonyára: végtelen szerelemmel, amely kizárólagosságot követel (Hós 2,18–22). Ez a gondolat jelenik meg az Újszövetségben is, amikor Pál az egyházat mint Krisztus menyasszonyát mutatja be (Ef 5,21–25).

A házasság is szövetség, bensőséges, egész életre szóló kötelék férfi és nő között. Természetesen ez a szeretetközösség mindkét fél kifejezett akaratából jön létre. A házasság a teremtő Isten jó rendje, amelyben az ember betöltheti az utódok nemzésére irányuló parancsot. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a házasságon belül tilos volna a szexuális gyönyört átélni. Az Ige is arra inti a hívőket, hogy mindig álljanak házastársuk rendelkezésére (1Kor 7,3–5). Ezt a tanítást azért is érdemes megfontolnunk, mert sok hűtlenség kiküszöbölhető lenne, ha az apostol szavait komolyan vennék a keresztény házaspárok… Szeretettel ajánlom a téma iránt érdeklődőknek Clifford és Joyce Penner „A szexualitás ajándéka” című könyvét (Harmat Kiadó, Budapest, 2003), amely sok gyakorlati tanáccsal segíti a házaspárokat abban, hogyan tehetik teljesebbé, boldogabbá együttléteiket.

A házasságnak mindenképpen monogámnak kell lennie (1Tim 3,2; Mt 19,5) hiszen azzal párhuzamosan, hogy valakinek igent mondtam, mindenki másnak nemmel kell felelnem. A házassági szövetség az egymásért vállalt felelősséget, a megbecsülést, a tiszteletet, az óvó szeretet gyöngédségét is magába foglalja. Elképzelhetetlen, hogy mindezeket megélhesse egy olyan pár, amelyiknek szexuális szabadossága, hűtlensége beszennyezi a házasságukban eggyé lett testet (Ef 5,31).

Kedves T.! Meggyőződésem, hogy amikor barátnőjét elkíséri a gyülekezetbe, és az igehirdetésben meghallja Krisztus hangját, akkor felismeri, hogy nem egészséges az az erkölcsi lazaság, amelyben a férjével együtt élnek. Nem egészséges, mivel az állandó partnerváltogatás mögött nincs őszinte szeretet, és a szexuális gyönyörhajhászás mögött valójában a lélek szomjúsága rejtőzik. Fenékig kiürítheti a nemi gyönyör poharát, mégis szomjas marad, mert a lélek szomjúságát csakis Jézus Krisztus olthatja. És persze nem egészséges ez a lazaság higiéniai szempontból sem. Gondoljon csak bele, hogy milyen vírusokat és baktériumokat vihet haza a „kalandjairól”… És vajon kisgyermekes édesanyaként eszébe jutott-e az, hogy a gyermekéhez is hűtlen akkor, amikor édesapjuk helyett idegen férfiakat ölel? Sajnos a házasságtörésre az sem mentség, hogy a házasfelek kölcsönös beleegyezésével történik, hiszen ezáltal a házasság lelki-szellemi közössége is sérül. Egy idő után már nem nevezhetjük házasságnak, inkább csupán legalizált együttélés lesz belőle…

Higgye el nekem, hogy mindezeket nem ítélkezve, hanem segítő szándékkal írom önnek. Úgy szeretném, ha megismerné a megváltó Krisztust, a mi Urunkat, ha találkozna vele és benne az igazi szeretettel – azzal a szeretettel, amelyre a lelke mélyén vágyik! Köszönöm, hogy megtisztelt levelével, hogy szinte meggyónta azt, ami terheli, ami sötét gondként ül a szívén. Kevesen mernek szembenézni saját énjük tükörképével. Ön megtette. Most arra van szüksége, hogy hallgassa Jézust, hogy felismerje benne a Messiást, aki a keresztfa oltárán feláldozta önmagát az ön bűneiért is. Tudja, kedves T., volt egy másik asszony is Samáriában, akinek szomjazó lelkét az „élő víz” elégítette meg. Bűnnel volt terhes az élete, de a Jákób kútjánál megszólította őt az Isten Fia, és az örök élet vizét kínálta neki a földi gyönyörök vize helyett. Az örökkévalót az ideigvaló helyett. A tiszta vizet a pocsolya vize helyett. És az asszony elfogadta (Jn 4,1–42)…

Elfogadja-e ön is? Kérem, írja meg nekem elérhetőségeit, hiszen minden fölvetett kérdésre nem tudok itt válaszolni (leszbikus kapcsolat, vagyonosság-szegénység problémaköre), de levélben szívesen megteszem!

Az Úr áldásával:

Szőkéné Bakay Beatrix