Élő víz

Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét. (Gal 6,2)

Szentháromság ünnepe után a negyedik héten az Útmutató reggeli igéi a szeretet parancsolatának gyakorlati megvalósítására buzdítanak. Isten újszövetségi népe számára a Sínai hegyi törvény helyére Krisztus törvénye lép, s ez a mindennapokban az ítélkezés helyett teherhordozást is jelent. Isten ítélőszéke előtt mindenki önmagáról fog számot adni, ezért Pál intése minden kereszténynek szól: „Többé tehát ne ítélkezzünk egymás felett.” (Róm 14,13) Jézus is óv a képmutató ítélkezéstől, és inkább az irgalmasság, a megbocsátás és az ajándékozás „mértéktelen” gyakorlatát ajánlja: „Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek.” (Lk 6,38) Isten fog így ítélni, kárhoztatni vagy megbocsátani a Krisztus törvénye alapján. Egy gyakorlati példa a leleményes, valóban teherhordó szeretetre, amely hittel párosulva eléri célját: „És íme, férfiak ágyon hoztak egy béna embert (…). Ő pedig látva hitüket, így szólt: »Ember, megbocsáttattak a te bűneid.«” (Lk 5,18.20)

Izrael fogságból hazatért fiai „rendkívüli” böjtöt tartottak, amikor felismerték, hogy őseikkel együtt ők is vétkeztek az Úr törvényei ellen. Ki is mondták: „Mi pedig hitszegők voltunk.” (Neh 9,33) Ha eljutunk ennek beismerésére, Jézustól ezt a csodálatos ígéretet kapjuk: „Higgyetek Istenben! (…) Aki (…) nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, az megtörténik, annak meg is adatik az.” (Mk 11,22.23)

Márk nem közli az Úr „mintaimádságát”, de a megbocsátás kérdését fontosnak tartja, hiszen e nélkül nem tudnánk betölteni a szeretet törvényét. Pál gyönyörű hasonlata szerint mi Krisztus teste vagyunk, és egyenként annak tagjai. Sokszor bizony nem is vagyunk tudatában ennek a gyülekezeti tagságunkból fakadó felelősségünknek! Jó, hogy az apostol így figyelmeztet: „Kölcsönösen gondoskodjanak egymásról a tagok.” (1Kor 12,25) Pénteken Jézus passiójára emlékezve két megismételhetetlen példát is felfedezhetünk a „fogoly- és keresztcserében”: a gyilkos és lázadó Barabbás helyett Jézus viseli el a büntetést, a Krisztus király keresztjét pedig cirénei Simon viszi (Lk 23,17–26). A mi „keresztünknek” vajon ki a szenvedő alanya? Mi mindent foglal magába Krisztus törvényének a betöltése a mindennapi életben? Pál nemcsak a korinthusiakat tanítja így: a jó rend helyreállítása a gyülekezetben, az intés elfogadása, az egyetértésre jutás és békesség a testvérek között s mindezek megvalósulása a szeretet és a békesség Istenének a jelenlétét is jelzi. Az apostoli áldásban pünkösd után mi is részesülhetünk: „Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, az Isten szeretete és s Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal!” (2Kor 13,13) Kérjük Urunkat: „Testvéreim javáért / fáradnom, küzdenem, / adj erőt, örök Isten, / én édes Istenem.” (EÉ 455,1)

Garai András