Keresztény szemmel

„Boszorkányok pedig nincsenek” – mondta ki egykor törvényében Könyves Kálmán (1095–1116), remélve, hogy ezzel gátat vet a sokszor igencsak kegyetlen üldözéseknek. Napjaink boszorkányainak azonban nincs mitől tartaniuk. A magukat jósnőnek, mágusnak vagy egyszerűen csak ártalmatlan „boszi”-nak tituláló embertársaink szövetségbe tömörülve foglalkozhatnak kártyavetéssel, jövendőmondással, rontáslevétellel és még ki tudja, mi minden mással. 1991-ben alakult egyesületük az internet tanúsága szerint mintegy kilencezer tagot számlál.

Egy, a metróaluljáróban osztogatott hirdetési újságból pedig az is kiderül, hogy nemcsak csúf és gonosz boszorkák léteznek, hanem bűbájosak is. Ezt bizonyítandó június 26-ára Miss Boszi 2004 címmel szépségversenyt hirdettek. A felhívásból persze azt is megtudhatjuk, hogy a megmérettetésen valójában nem csupán a jelentkezők külseje számított, hanem az ezoterikus és okkult tudományokban való jártasságuk is. Egyenesen felszólították őket: „Ne feledd: fontos, hogy higgy az okkultizmusban!”

Az eset elgondolkodtató. Vajon mit tegyünk? Fogadjuk mély sóhajjal, csendes belenyugvással az ilyen jellegű kezdeményezéseket, vagy felháborodottan tiltakozzunk ellenük?

Úgy gondolom, létezik egy harmadik lehetőség is. Igaz ugyan, hogy Pál apostol a test odaszánása és az okos istentisztelet kapcsán buzdít arra, hogy ne igazodjunk e világhoz (Róm 12,2), mégis talán – mintegy ellenpontként – a mai reklámtrendnek megfelelően meg lehetne hirdetni egy másik rendezvényt, mondjuk Jótét lelkek 2004 címmel. Ezen a megmérettetésen a lélekben rejlő értékek számítanának. A szervezők szívesen fogadnának mindenkit, korra és nemre való tekintet nélkül. Jöhetnének édesanyák és nagymamák, betegeket ápoló orvosok és nővérek, rászorulókat segítő nagyobb cégek vagy éppen a sarki hentes, aki ugyanazért az összegért kicsit többet mér a kispénzű nyugdíjasnak és így tovább. Hogy látva lássa mindenki: nemcsak boszorkányok vannak ebben a nyugtalan, rohanó világban.

G. Zs.