Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2004 - 27 - Mi van a fazékban és a tányéron?

e-világ

Mi van a fazékban és a tányéron?

Isten az ízlelést és szaglást azért adta nekünk, hogy megóvjon bennünket a mérgező anyagoktól. Az ehető növények általában édeskés ízűek, a mérgezők keserűek. Az íz feladata, hogy segítsen eldönteni, melyik élelmiszer veszélytelen. Hasonló szerepe van a szagnak, az illatnak is. Azt, hogy az ízlelés és szaglás nem tanult ismeret, hanem eredendő, isteni adomány, a következő kísérlet bizonyítja. Ha a „tudatlan” csecsemő száját édes ízű anyaggal kenjük be, akkor azt nyalogatja, de ha keserűvel, akkor – sírással, fintorgással – a nemtetszését fejezi ki. Vajon bízhatunk-e ezen ősi „ösztönben” ma is? Sajnos nemmel kell felelnünk: az élelmiszervegyészek „jóvoltából” a kellemes íz, illat csalóka lehet.

Nézzünk egy hagyományos magyar konyhát, úgy hatvan évvel ezelőttről. Gyerekkoromban édesanyám így szólt hozzám: „Eredj ki a kertbe, hozzál be két szál sárgarépát, petrezselyemgyökeret, krumplit, nézd meg, tojtak-e a tyúkok, és hozzál be tojást is. Ma csirkeaprólék-leves és rántott csirke lesz sült krumplival. Láthatod, már megkopasztottam a csirkét.” Ez akkor természetes volt, viszont ma már kuriózumnak számít.

A mai gyerekeknek az ételről való gondolkodását a következő eset szemlélteti. Az anyuka lisztet, margarint, tejet stb. kevert össze egy tálban. A kisfia megkérdezte: „Mit csinálsz, anyu?” „Tésztát sütök, csemegének jó lesz.” A gyerek visszakérdez: „És azért sütsz, mert lusta voltál lemenni a közeli cukrászdába?”

A ma háziasszonya a kert és az udvar természetes táplálékai helyett sokszor a „zacskós levest”, a fóliacsomagolású félkész „húspogácsákat” stb. fogyasztja családjával. Nem is szólva a gyorséttermek hamburgereiről és egyéb kínálatáról. Pedig a „tyúkhúsleves csigatésztával” elnevezésű zacskós készítmény 4 személyre csak két gramm szárított tyúkhúst tartalmaz granulátum formájában. Ez nem több, mint hét gramm eredeti „nedves tyúkhús”. Persze ebből a világon egyetlen szakács sem tudna négy tárgyér levest varázsolni. A levesporipar képes erre egy gramm „aromával”, amely a levesnek a (gyári) tyúklevesízét állítja elő.

A gyári marhahúslevesben literenként 2,3 gramm marhazsiradék, 0,64 g húskivonat, jódozott só, aroma, ízfokozó nátriumglutamát, továbbá E631 és E627 mesterséges adalék található. Tehát egy húsleveskészítmény – az ízen kívül – szinte semmi tápértékkel nem bír. Viszont a propaganda, a viszonylagos olcsóság és a gyors elkészíthetőség sikert arat a fogyasztók körében. Íme, egy kis reklámversike:

Tudja már a kisgyerek is,

Fűszer a levesben az íz,

Szalad is menten a Gretchen

Leveskonzervvel a kezében.

Nincs ez másképpen a töltelékes hentesáruknál sem. Például a Z „húsgyár” virslijének összetétele: egy kis sertéshúsban és vízben elkevert húspép, bőrke, karragén, polifoszfát, szójafehérje, nátrium-laktát, étkezési keményítő, pirofoszfát, antioxidáns és nátrium-nitrit. Íme, a valaha csak színhúsból készült virsli helyett ezt esszük.

De nézzünk mást, például az eperfagylaltot, eperjoghurtot vagy eperdeszszertet. A világ összes epertermése nem lenne elegendő még az amerikai „epertermékek” 5%-ához sem. Akkor hogyan lehet azt a töménytelen mennyiségű eperízű terméket előállítani? Egyszerű a válasz: mesterséges ízekkel. Így a B. King eperturmixában az eperízt amil-acetát, amil-butirát, amil-valerianát és még további 45-féle, hasonlóan cifra nevű vegyület elegye adja. Ez teszi eperízűvé a készítményt, azaz semmi köze az eperhez, az íz kivételével. Miért írtam azt a bevezetőben, hogy az íz ma már nem egyértelműen jelzi a veszélyt? Nos, néha a jó (mesterséges) íz ellenére „mérgezés” következhet be. Ennek bizonyítására álljon itt néhány példa.

Egy kétéves kisfiú rózsaszín csomagolású cukorkát kapott. Néhány perccel azután, hogy elkezdte szopogatni, arca, ajka felduzzadt, torka piros lett, nyelési és légzési nehézségei támadtak. A kórházban a cukorkára gyanakodtak. Megállapították, hogy citromsavat, glicerin-stearat-monoesztert, eperpirosat, cukrot, málnaaromát, lecitint és egy Hyfoama nevű anyagot – semleges ízű növényi proteinport (fehérjét) – tartalmaz. Az allergiateszt kimutatta, hogy ez utóbbi a bűnös. Az anyag a buta-gluten-proteinből kalcium-hidroxid hatására keletkezik, és gluten-polipeptidek keveréke. Kiderült az is, hogy az eredeti gluten-proteintől semmi baja a gyermeknek, hiszen valamennyi gabonafélét, a zab- és kukoricapelyhet nyugodtan fogyaszthatta, azaz az eredeti termékre nem allergiás. Az átalakított formájára azonban már igen. Ezért a jövőben a gyermeknek kerülnie kell a nugát, a karamella, a gumimackó stb. fogyasztását, mert a Hyfoama mindegyikben megtalálható.

Egy másik eset tragédiával végződött. A 17 éves Sarah Kedding 1993 októberében a London melletti Ash városkában meghalt allergiás anafilaxiás sokk következtében. Ugyanis a gyorsétkezdében citromtortát evett, amely elenyésző mennyiségben mogyorót is tartalmazott – bár ez sehol nem volt feltüntetve –, s erre ő allergiás volt. Az anafilaxiás allergiás sokk néha egészen csekély mennyiségű – akár már néhány molekulányi – anyag hatására is bekövetkezik az arra érzékenyeknél.

Mint láttuk, a természetes anyagokkal szemben is lehet valaki allergiásan érzékeny. Régóta ismert a liszt-, tej-, hal- stb. érzékeny gyermek, felnőtt. Nekik kerülniük kell ezeket az ételeket. Ehhez viszont tudniuk kell, hogy az adott élelmiszer-készítmény számukra allergén anyagot tartalmaz.

Egy hároméves kislányt például, aki halallergiában szenvedett, a szülők óvtak a halas ételektől. Amikor egy citromos kekszet kezdett el rágcsálni a gyermek, nem aggódtak. Akkor viszont kétségbeestek, amikor néhány másodperc múlva megduzzadtak a nyálkahártyái, és kiütések borították el a testét. A kórházi vizsgálat halallergiát mutatott ki. Megvizsgálták a kekszet: hal ugyan nem volt benne, de „teljes tojás” igen. A tyúkokat pedig halliszttel etették. A „halallergén” a tyúkon változatlanul áthaladva épségben bejutott a tojásba, majd a keksz tésztájába kerülve, a sütést is kibírva okozta az allergiát.

De ne csak az ételeket, az ízeket vegyük górcső alá. Nézzük, hogyan állunk az illatokkal! A kellemetlen szag (romlott étel, ürülék) arra figyelmeztet, hogy kerüljük az érintkezést ezekkel az anyagokkal. Ne feledjük el, hogy a kellemes illatoknak is van hátulütőjük. Ugyanis az egyes illatoknak más-más a biológiai és pszichológiai hatásuk. Lássunk néhány példát!

A biokémiai kutató illatrészlege például olyan szagokat kínál, amelyek a boltokban a vevőt vásárlásra ösztönzik. A vállalatok megfelelő illatosítással javítani tudnak a munkamorálon. A légkondicionálókban használt, tudatosan nem érzékelhető, enyhén manipulatív adalékokból olyan illatok állíthatók elő, amelyek a pszichére hatnak (például bosszúság és harag ellen citromfű, irigység ellen rózsaillat, depresszió, melankólia ellen leheletnyi bazsalikom, bánatra majoranna). A fogyasztó, a vevő bizalmát fokozni lehet, ha a boltba levendulaillatot fújnak, míg a kamilla hipnotizálóan hat. Íme, így lehet az illattal – amely legtöbbször mesterséges – manipulálni az embereket.

E kis írással az volt a célom, hogy az élelmiszerek és adalékaik allergizáló hatására felhívjam nemcsak az olvasók, hanem az orvosok figyelmét is. Ennek felismerése és az idejében alkalmazott szakszerű beavatkozás elősegíti a mielőbbi gyógyulást.

Dr. Kiss A. Sándor (Orosházi Harangszó, 2004. február)